Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1954. december 18.
- -28 Előre kell bocsátanom: nem érthetek egyet azzal az elvétve még nálunk is felbukkanó f elfogással * mely azt vallja, hogy egy tankönyvnek feltétlenül száraznak, egy tudományos munkának pedig feltétlenül nehezen érthetőnek kell lennie. Az ilyen felfogás lehet érvényes a burzsoá tudomány világában, ahol ily módon is kifejezésre jut a tudomány exkluvizitása és ismeretének szándékos elrejtése a hétköznapi emberek milliói elől, de véleményem szerint ki kell űzni ezt a felfogást a szocialista tudomány világából, mely a népnek és a néphez szól. A marxizmus klasszikusai megmutatták, hogy a tudományos igazság nem le sz kevésbbé tudományos és kevésbbé igaz azáltal, hogy egyszerűen, világosan és érthetően fejtik ki. Ezekből az alapvető meggondolásokból kiindulva szeretném mindenekelőtt leszögezni a nemzetközi jogi tankönyvnek azt az elsőrendű erényét, - épen, mint marxista erényt,- hogy túlnyomó részében uralkodik az egyszerű, világos, közérthető stilus, melynek segítségével sokszor igen bonyolult problémákat is rendkívül magátólértődéssel magyaráz meg. Ezenfelül a könyvnek4legtöbb fejezete még nagyon érdekes és élvezetes olvasmány is. Már pedig ezek a tulajdonságok véleményem szerint semmikép sem becsülhetők le egy olyan tankönyvnél, mely a maga tárgyát nem csupán megismertetni, hanem egyben megszerettetni is akarja. Olvasás közbén önkéntelen párhuzamként egy szovjet könyv jutott eszembe és pedig Iljin-Szegál ‘’Hogyan lett az ember óriás” cimü könyve, mely az emberiség kultúrtörténeiét az uj kor hajnaláig olyan vonzóan és világosan Írja le az ifjúság számára, ahogyan csak marxista alapon lehet ilyen nehéz, bonyolult, szerteágazó anyagot leírni. Ezt a párhuzamot egyben válasznak is szánom azoknak az aggályaira, akik a történeti rész tultengésétől a könyv többi részét féltik. Ha pedig mindezekhez hozzávesszük azt a Sebestyén Pál által már kiemelt úttörő szerepet, amelyet ez a könyv nem csupán a magyar, hanem egyéb népi demokratikus vonatkozásban is betölt, akkor kétszeresen kell aláhúzni azt a pozitív értékelést, melyet már a hivatalos birálók is leszögeztek. A feltétlen pozitív értékelés azonban természetesen nem - lehet ok arra, hogy a könyv egyes vitatható megállapításaira ne térjünk ki. A magam részéről ezek közül három elvi kérdést szeretnék röviden felvetni: 1* k 130. oldalon az ENSz nemzetközi jogalanyiságának kérdéséről van szó, de a könyv nyitva hagyja azt a kérdést, hogy az ENSz voltaképen micsoda és ezzel az/olvasót bizonytalanságban tartja, - holott épen az e tárgyú imperialists felfogásokra tekintettel,- célszerű lenne e vonatkozásban is határozott álláspontot elfoglalni. Véleményem szerint*ez az álláspont csak az lehet, hogy az ENSz jelenleg a legfontosabb nemzetközi szervezet és mint ilyen, nemzetközi jogi személy, de sem több, sem kevesebb. Ugyanakkor, amikor a könyv egy ilyen fontos kérdésben nem foglal egészen határozottan állást, a 132. oldalon viszont Svájc politikai magatartásával kapcsolatban elitélő véleményt nyilvánít. Ez utóbbi állásfoglalás viszont nézetem szerint felesleges, mert Svájc magatartása /és ezzel nem társadalmi berendezkedésére célzok/ bármikor változhat, mint pl. India esetében az utóbbi években tapasztalhattuk is és nem szükséges egy viszonylagos magadan-, dóság igényével fellépő tankönyvet a napi politika esetle gességei- nek függvényeként bármely részében az időszerűtlenség veszélyének kitenni* HERCZEG- ISTVÁN hozzászólása
