Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1954. december 18.
- 23 \ \ ^7 tekintek, mivel az erről elmondottakkal általában egyetértek es egyetértek Réczei elvtárs referátumának azzal a megállapításával is, miszerint p 87. oldalon a magyar nemzetközi jogtudományról adott két mondat túlságosan sommás és hogy a kérdés alaposabb, behatóbb vizsgálatot érdemel. A történeti résszel szemben szerintem a könyvet elsősorban az utolsó, a XIV. fejezet elhagyásával lehetett volna rövidíteni. Az egyetemi jegyzet- és tematikavita során igen sok szó esett arról, hogy tulajdonképen mit is tartalmazzon ez a fejezet, anélkül, hogy valamennyi résztvevőt egyaránt kielégítő eredményre jutottunk volna. A helyes megoldást úgy érzem, most sem sikerült megtalálni, mert a fejezet túlnyomórészt már elmondott megállapitások elismétlését tartalmazza. így pl. a Szovjetunió — a béke előharsosa c* rész nagyjában megtalálható a II. világháborút követő korszakról való alfejezetben /80—85. old./$ a kapitalista és szocialista államok együttműködése /78-79.old./j a nemzeti szuverénitás megvédéséről szóló fejtegetéseket pedig - a Szovjetunió a szuverénitás védője c. fejezetben /102-104 old./ stb. A XIV. fejezet csak az agresszió meghatározása és a háborús propaganda eltiltása c. részekben tartalmaz uj megállapitásokat, ezeket azonban minden nehézség nélkül be lehetett és be is kellett volna illeszteni a háborúról szóló XII. fejezet keretébe. Már a történeti rész is mintegy összesüritve tartalmazza azt a problémát, mely azután a könyv többi fejezetén is vörös fonálként vonul végig, ez pedig a külpolitika és?a nemzetközi jog viszonya. A könyv bevezető része megállapitja, hogy a külpolitika és ä nemzetközi jog szorosan összefüggnek és hogy lényegében az sz előbbi az ok, az utóbbi az okozat és hozzáfűzi, hogy az összefüggés azonban nem ilyen egyszerű s hogy a nemzetközi jog is befolyásolja a külpolitika alakulását. Ennek az ősz- szefüggésnek a bemutatására irányuló törekvés, mely a nemzetközi gö% működésében társadalmi szerepe felől közeliti meg, általában és elvileg csak helyeselhető, a gyakorlatban azonban^nem egyszer odavezet, hogy a közöttük lévő határvonal elmosódik és a nemzetközi jog háttérbe szorul a külpolitika mellett. Az átlagos joghallgatóban és olvasóban a könyv némely része ahelyett, hogy elősegítené, inkább gyengiti a nemzetközi jog jogiságának képzetét - amint ezt referátumában Sebestyén elvtárs már maga is megállapította - és kételyeket ébreszt bennünk az iránt, hogy van-e egyáltalán a nemzetközi jog szabályainak pontos meghatározó tartalma, hatálya stb. Az előttünk fekvő tankönyv némely részeiben olyan büntetőjogi tankönyvre emlékeztet, mely az anyagi büntető jogszabályok mellett a kriminológiát, a kriminalisztikát, sőt ezeken túlmenően a büntetőjog valamennyi segédtudományát is feldolgozza. Ismétlem a marxista-leninista szellemű tankönyv nem elégedhet meg a jogszabályok formális, dogmatikus elemzesevel, a politikai összefüggések vizsgálata azonban nem pótolhatja és nem szoríthatja háttérbe a jogi elemzést. A külpolitika túlzott befolyása játszott közre abban is, hogy a tankönyvet tuldásogan aktualizálták. A mü nem szorítkozik a tételes nemzetközi jog bemutatására, hanem eg^es fejesetek során olyan intézményeket is tárgyal, amelyek meg nem nemzetközi jogszabályok, hanem politikai elvek, amelyek csak ezután kerülnek konkrét szabályokban való rögzítésre, ha ugyan egyáltalán se kerül rájuk. Ugyancsak túlzott részletességgel számolnák^be a ta könyv lapjai egyes törekvésekről, amelyekről a tankönyv irasánah időpontjában még nem lehetett tudni, hogy nemzeokozi jogszabalyc létrehozására vezetnek—e. így pl. & könyv vilagal^am megalkotásé
