Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1954. december 18.
- 22 Mindenekelőtt hangsúlyozni kivánom, hogy a nemzetközi- jogi egyetemi tankönyv megjelenése tudományos életünknek igen örvendetes eseménye, melynek jelentőségét nagy mértékben fokozza az a körülmény, hogy egy olyan jogterületet dolgoz fel és foglal rendszerbe a marxizmus-leninizmus alapján és a marxista-leninista tudományos módszer alkalmazásával, melynek művelése különböző kül- és belpolitikai okok miatt a múltban, sőt egészen a legutóbbi időkig elmaradt és háttérbe szorult a többi jogág tudományos feldolgozása mellett* A tankönyv - amint ezt a referátumok, a hozzászólások és a könyvről az Állam- és Igazgatás*1954* október-novemberi számában megjelent birálat is megállapítja - a vele szemben támasztott igényeket kielégíti és a követelményeknek általában megfelel, nem mentes azonban mind szerkezeti megoldása, mind pedig az egyes kérdések feldolgozása tekintetében kisebb-nagyobb hibáktól. Epen ezért bizonyos mértékig sajnálnom kell, hogy a tankönyv anyagának megvitatására a mü megjelenése után kerül sor, akkor, amikor esetleges javítások, átdolgozások eszközlésére már nincs mód és lehetőség. A kéziratnak ankét-szerű megvitatása kétségtelenül késleltette volna a mü megjelenését, egy tankönyv azonban nem egy és nem is két esztendőre - készül, a megvitatása által előidézett néhányhetes késedelmet pedig teljes mértékben ellensúlyozta volna a most kifogásolt hibák egy részének kijavítása, hiszen nincs kizárva, hogy az itt elhangzott észrevételeket legalábbis részben a szerzők is magukévá teszik. A tankönyv tudomásom szerint igen rövid idő alatt - alig egy esztendő - készült, ez pedig még olya kiváló tudósokat is, mint amilyenek a könyv szerzői gárdáját alkották, nehéz feladat elé állit. Az eddigi észrevételekből is megállapítható, hogy az anyag feldolgozása megtörtént, de arra már nem jutott idő, hogy a különböző Szerzők által különbözőképen megirt fejezeteket összehangolják és az átfedéseket és ellentmondásokat kiküszöböljék. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt a terjedelem kérdésével kell foglalkoznom. Az eddigi birálók általában túlzottnak találták a könyv terjedelmét és főleg a történeti anyag tulten- gését kifogásolták benne. Magam is úgy látom, hogy a tankönyvet le lehetett volna, sőt le is kellett volna rövidíteni, főleg az ismétlések és az átfedések elhagyásával - amelyekre később még visszatérek,- de igazat kell adnom Hajdú.elv társnak abban, hogy pedagógiai szempontokból - figyelembevéve a hallgatóság történelmi képzettségét -<a szokottnál jóval több, ill. bővebb történelmi anyag ismertetésére van szükség. Tehát a II. fejezet terjedelmét egyáltalán^nem tartom túlzottnak, - sőt némely helyen talán még bőviteném is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a történelmi anyag feldolgozásának módjával mindenben egyetértek. Számos helyen túlteng benne adiplomáciatörténet és a politikai történet, a tulajdonképeni jogtörténet rovására, mely nem egyszer kiszorul a II. fejezetből és az egyes intézmények elemzésénél nyer^ elhelyezést. Ezt a körülményt már csak azért is kifogásolni kell, mert igy a jogiintézmények fejlődése a joghallgató szemében elszakad a politikai fejlődéstől és épen a kitűzött cél elérése: vagyis a nemzetközi jogintézményeket kialakitó társadalmi-gazdasági viszonyok és az azokra gyakorolt visszahatás bemutatása hiúsul meg. A kérdés további részletézésétől elHERCZEG-H G-ÉZA hozzászólása:
