Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1954. december 18.

- 19 Amikor különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok állnak fenn egymás mellett, a nemzetközi jog forrásai közül a vezetőszerep csak a nemzetközi szerződésé lehet mivel ilyen körülmények között a nemzetközi együttműködés csupán a nemzetközi jellegű rendszabályok szerződésszerűségének alapján lehetséges*

Napjainkban, amikor az államok érintkezése sokkal * gyakoribb és sokoldalúbb, különös jelentőséggel bir, hogy az egyes államok minél több kérdésben szerződésileg megállapodjanak. Az egyes területek tótelesjogi szabályozása nyilvánvalóan sokkal nagyobb jogbiztonságot teremthet, mint a nemzetközi szokásjog.

Ami egyébként a nemzetközi szerződés és a szokás viszonyát illeti, megállapítható, hogy a szokás kisegitó jogforrás jellegű. Ott érvényesül, ahol valcunely tárgykört nemzetközi szerződés sem szabályoz. Ahol egy kérdésben nemzetközi szerződés jött létre, a vele ellenkező nemzetközi szokás nem érvényesül.

r

Mindezek alapján az a véleményem, hogy a nemzetközi szerződést és a szokásjogot nem helyes a nemzetközi jog egyenértékű forrásainpk tekinteni. Jogbizonytalanságot és a nemzetközi törvényesség ne gsértésének megkönnyitését e- redményezheti továbbá az a felfogás, hogy a nemzetközi szerű ződést újabb szokásjog is módosíthatja és hatályon kivül helyezheti. <

Természetesen azon az elvi állásponton állva, hogy a nemzetközi szerződés a nemzetközi jog forrásainak hierarchiájában az első helyen áll, ne$ lehet elhallgatni azt a tényt, hogy vannak olyan esetek, amikor a későbbi szokásjog módosíthatja, illetve hatályon kivül helyezheti a korábbi nemzetközi szerződést* Ennek az előfeltétele azonban valamennyi szerződő fél egyértelmű és hosszú időn keresztül folytatott gyakorlata. Annak a megállapitásá|joz tehát, hogy valamely nemzetközi szerződést a későbbi szokásjog hatályon kivül helyezte, feltétlenül bizonyos történelmi távlat- ' ra van szükség. <

Foglalkozni szeretnék a továbbiakban a nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások kérdésével.

A VII. fejezetben a 235. oldalon^találkozunk azzal a fogalommal annak kapcsán, hogy a szerző felveti: az esetben, ha valamely szerződés hatálybalépéséhez meghatározott számú állam ratifikációja szükséges, fenntartás esetén vita merülhet fel arra nézve, hogy a szíücséges számú ratifikáció megtörtént-e.

A szerző a továbbiakban foglalkozik ugyan a Nemzetközi Biróságnak a genócid egyezményhez fűzött fenntartások kéjkédésében adott tanácsadó véleményével és a szovjet jogfelfogást is ismerteti, véleményem szeriht azonban ezt a kérdést behatóbban kellett volna kifejteni.

A fenntartások problémája ugyanis nem arra korlátozódik, hogy a fenntartást tevő állam a szerződést ratifikált államnak tekintendő-e vagy sem, hanem a probléma általában a fenntartások nemzetközi jogi érvényével kapcsolatban vetődik fel.