Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1954. december 18.
, / v_• c sodálni, hogy^ ezeknek az időknek a nemzetközi io-i irodalma jelen jós mennyiségi gyarapodása mellett is, 'egv-klt dicséret9 remélt^ kivételtől eltekintve, sem a monogkliákf sem nedíf L osszeíoglalo müvek terén maradandó értéküt nem tudott Okolni? A ..elszabadulás után uj szellemtől áthatott iofctudomá nyunl, fellendülése a nemzetközi jog művelőit is munkárt Te™en- teooe, amely munma elismerésre méltó kezdeti eredményeket tud -elmuuatni. felszabadulásunk utáni nemzetközi jogi irodalmunknak azonban e nemzetközi jogi tankönyv az első komoly erőpróbá- J a • ' * » . , . , A tankönyv értékelésénél és annak megbirálásánál nem szabad tehat figyelmen kívül hagyni, hogy annak megírásával a szer- S2f--a*S^0-,legszorosabb értelmében úttörő feladatra vállalkoztak. l ütoro^jellegű volt munkájuk nemcsak-azért, mert annak megírásánál a ^iiazai uudomanyunk által eddig elért eredményekre alig és inkább csak egyes részletkérdések tekintetében támaszkodhattak. Mun« $a$uk főleg szere volt úttörő munka, mert szerzők kmücxeí marxista szellemű nemzetközi jogi tankönyvet akartak irhij erre irányuló törekvésükben azonban nemcsak a magyar irodalomra nem építhettek, hanem nem építhettek a külföldi irodalomra sem, A népi dernokratiki államok egyikének sincsen még ezidőszerint marxista szellemben megirt nemzetközi jogi tankönyve s a szovjet tudomány gazdag tárházából ‘is csak*egyes - bár alapvető fontosságú - ^érdesek tekin« tétében meríthettek a szerzők. Pontos részletkérdésekben tehát a mü alkotói a saját erejükre voltak utalva s alapjában újat kellet- létreho'zniok. Hogy mindezek mellett a nehézségek mellett a mü mégis elkészülhetett, az megujhodott jogtudományunknak már önmagában is pozitiven értékelhető kétségtelen sikere. A maguk elé tozö-tt feladatot a szerzők kellő tudományos, színvonalon oldották meg; ebből a szempontból sem a tankönyv rendszertani felépítése, sem az egyes kérdéseknek szélesebb perspektívába való beállítása, sem pedig a kérdések tárgyalásának s az azokra vontkozó okfejtéseknek a módja általában nem hagy kívánnivalót hátra. A nemzetközi' jog alapvető kérdéseiben, mint például a nemzetközi jog mivoltának, az állami jogokhoz való viszonyának, a szuveréhitusnak, a nemzetközi törvényességnek a kérdéseiben a szerzők általában összhangra törekedtek a marxista-leninista állax és jogelmélet alapvető megállapításaival. A szerzők a nemzetközi 'jognak úgy szovjet, mint burzsoá irodalmában teljesen járatosak s irodalmi anyagot kellő kritikával dolgozzák fel. A mü értékeként^ -regisztrálható a szovjet jogtudomány eredményeinek bő felhasználás Érdeméül tudható be a műnek az is, hogy a nemzetközi szervezetek kérdésének, különösen pedig a ma élő nemzetközi jog alapvető fontosságú intézményének az Egyesült Nemzetek Szervezetének kellő figyelmet és kellő teret szentelnek. Hogy a munkában a szerzők alaposságra való törekvése mellett is előfordulhatnak egyes reszttel tekintetében hibák, illetve tévedések, azok a műben feldolgozásra került anyag nagysága és a munka úttörő jellege mellettcsodálkozni nem lehet. Nem tartom feladatómnak* hogy egy ilyen általános yellegü bírálatban részletkérdésekre kitérjek; ezeket az értekezlet részletes megvitatása népfényre fogja hozni. E helyett inkább azt óhajtanám vizsgálat tárgyává tenni, hogyan valósítják meg szerzők azt a célkitűzésüket, hogy marxisba szellemű nemzetközi jogi tankönyvet Írjanak. Elsősorban azáltal^ hogy a nemzetközi jog szabályainak a burzsoa tankönyvekben megszokott tételesjogi ismertetése és erre felépített elemzese, üenat statikus szemléltetése helyett igyekezzék azokat keletkezesükben, fejlődésükben és hatásukban, tehát dinamikusan és dialektikusán bemutatni. Bemutatják tehát azt a harcot is, amely a különoczo ^ rendszerek békés együttélésének biztosítására hivaoOui nemzetközi ■„. ■. " ■ . * ’ ■ v 1 ■ 2Br»l *. .. Ül? • 7 * 1l I I itl itwÉl
