Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1954. december 18.
- 8 jog tételeinek gykorlati árvényreJuttatása körül a nemzetközi politika porondján az űroeriaUs'fcák tábora és a Szovjetunió vezette béketábor között napjainkban folyik. -Emellett figyelmet fordít a mü azokra az imperialist mesterkedésekre is, amelyek^a tudományosság könt seben próbálják a nemzetközi jog alapvető tételeit kikezdeni s ezzel az imperialista beavatkozások útját e- gyengetni. Szerzők tehát megszivlelték Visinszkijnek a szovjet nemzetközi jogászokhoz intézett íelhivását arra, hogy legfőbb feladatuknak az iinperialista nemzetközi politika es nemzetközi jogtudomány által a,nemzetközi jog alapvető elvei ellen folytatott aknamunka leleplezését tekintsék. " A tankönyv áttanulmányozása után azonban kételyek kell, hogy felmerüljenek abban a tekintetben, hogy a mü ezt a helyes célkitűzést he3y esen valósitotta-e meg. Ebben a vonatkozásban azt kell megállapítanunk, hogy a tankönyv az elsődleges, oktató feladat és a messzebbtekintő, politikai feladat között a helyes arányt nem mindig találta el. Vannak a műnek részei, ahol-a tanuló érdeklődésének felkeltésére alkalmas módon, vonzóan ís^lendülettel megirt polemikus részek, fölébe kerekednek a szakmai ismereteket közlő részeknek. Elterelik az olvasó figyelmét a szárazabb szakmai kérdésekről s azt a veszélyt rejtik magukban, hogy az olvasó emlékezetében a szakmai ismeretek rovására inkább a tárgyalt kérdés politikai vonatkozásai fognak megmaradni. Kezdőkben, akiknek a mü szánva van, még afelől is kételyek ébredhetnek, hogy vájjon lehet-e egyáltalán valami értéke a nemzetközi jog szabályainak, ha az imperialistáknak annyira módjukban áll azokat semmibe venni és lábbal tiporni? A nyújtott anyag átpoliti- zálásával kapcsolatban észrevétel tárgyává kell tenni, hogy a tankönyv a politikai kérdések ismertetését és taglalását jóformán a kézirat lezárásának az idejéig viszi előre. Ilyenmódon helyenként belesodródik a napi politikába, s olyan kérdésekhez is állástfoglal, amelyek még nem kerültek ki a publicisztikai aktualitás köréből s amelyeknek tudományos értékeléséhez a kellő távlat még hiányzik. További olyan kérdés, amelynek tekintetében a tankönyv a helyes arányt szintén nem mindenütt találja el, a történelmi megalapozásnak a kérdése. A történelmi részeket a tankönyv általában túlméretezi. így elsősorban az egész II. fejezet túlmegy a nemzetközi jog és jogtudomány történetének a keretéin, átcsap az általános történelem és a diplomáciai történelem területére. Különösen túl van méretezve a rabszolgatartó és feudális társadalmak történetének az ismertetése, ami egy nemzetközi jogi tankönyvben annál kevésbbé indokolt, mert az, amit e korszakok "nemzetközi jogának" nevezhetünk, vajmi kevés kapcsolatban áll a tankönyv tárgyát képező mai értelemben vett nemzetközi joggal. Pélő, hogy ennek a nagy távlatokat nyitó terjedelmes, tömérdek adatot és részletet tartalmazó anyagnak a megemésztése komoly nehézségeket foglakozni a hallgatóknak és el fogja őket vonni a tulajdonké- peni tárgyuk megtanulásától. A bő történeti ismertetések egyébként átfedésekre és ezeken belül ellentmondásokra is vezetnek azáltal, hogy ugyanazok a kérdések néha a II. fejezetben is és a megfelelő jogintézményeknél is tárgyalva vannak. További a- rán/talanság, hogy a történelmi rész túlméretezése ellenére a mü a nemzetközi jog tudománya történetének aránylag Üsvés teret szentel. » * ' ,
