Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1954. december 18.
sában: minden résznek önálló léte van. Következőleg az, hogy a mar kialakult általános nemzetközi jog szabályai e g y n C2S a^-aP°n álló társadalmi gazdasági formációk ellenie oes felépítményének i s részei,- keletkezésüket, szolgáló jellegüket és megmaradásukat nem magyarázza meg. Vessük össze ez- 'jQa. az o, amit borsi G-yula legutóbbi cikklben mond a jou szolgálati szerepétől: "Ahhoz, hogy a jog szolgálati szerepét betölthesse az moll, hogy a jogi szaoalyozas szempontjából különböző társadalmi viszonyokra különböző, egyező viszonyokra pedig egyező jogi eszközö* hassanak." /Jogtudományi Közlöny, 1954. 9-10; szám. 342. old./ Azt^hiszem ebből látható, hogy a jog felépítmény jellege és alapja tekintetében a magyar jogtudományban még tisztázatlan és ellentétes németek vannak. Természetesen ennek a kérdésnek a megoldása túlhaladja e birálat le rétéit. c./ A 144. oldalon szerzők azt Írják, hogy az állam elismerésének 4. jogi következménye az, hogy az elismert állam1 törvényét, az elismert kormány rendelkezéseit ennek az államnak vonatkoz sában az elismerők joghatályosnak fogadják el. > * ' Már a tankönyvkézirat bírálatánál hivatkoztam arra, hogy ez a tétel veszedelmesen alátámasztja azt a burzsoá elméleti és a gyakorlatban Í3 alkalmazott tételt, hogy nemzetközi magánjogi kérdésekben a biró nem köteles az el nem ismert állam törvényét alkalmazni. ,A nemzetközi közjognak az a tanítása, hogy a másik állam törvényeinek az elismerése csali az állam, illetőleg a kormány elismerésének a következménye, elméleti alátámasztása ennek' az agresszív gyakorlatnak. De hogyan is képzelhető,* hogy a magyar biró számára megtiltanék a Nyugat- német jog alkalmazását, noha külkereskedelmi vállalataink a jogügyletek százait kötik a nyugat-német vállalatokkal. Márpedig a nyugat-német kormányt nem ismertük el. Ha a polgári jogi viszonyok ez el nem ismert* államok polgárai között létrejönnek, akkor mindegyik állam a maga kolliziós szabálya szerint alkalmazza a külföldi jo&ot, tekintet nélkül arra, hogy a kormányok egymással diplomáciai kapcsolatban vannak-e. V Érvelésem némileg meggyőzte a szerzőket, mert a fenti tételük után zárójelben a következőket irják/"/Sz természetesen nem jelenti azt, hogy az el nem ismert állam törvényét a ^másik állam nemlétezőnek tekintheti/". Ezfcel a szerzők úgy vélték, hogy tételük méregfogát kihúzzák. Ez tévedés, a mérgező fog bentmaradt, mert a , tételt fenntartották, de a zárójelbe irt mondattal a tételt értei- \ metlenné tették. Mert, ha az el nem ismert állam törvényeit léte- 1 zőnek kell tekinteni, akkor nyilván nem az elismerés következménye, h&n&Bi az elismert állam törvényeit létezőnek tekintik. Vagyis az egész 4. pontot, mint az elismerés következményét^véleményem szerint ki kellett volna hagyni. v * 7./ Kisebb észrevételek. Á könyvben számos apróbb szövegezési felületesség es nem eléggé világos, illr megvilágított tétel található. Természetesen nem vállalkozhatott! arra, hogy ezek mindegyikét felsorakoztatom. Néhányat azonban példaszerűen megemlítek. A 34. oldalon szerzők azt írják, hogy "Daracalla császár a birodalom ö s s z _es_ lakó inijk_ polgári jogát deklarálta", öaracalla ediktuma 212-ben kelt, ^ ^ eszerint 1577 évvel előzte meg a francia forradalmat, a,polgári szabadságjogok megadásával. Szerzők bizonyára nem igy gondoltak, hanem úgy, hogy a birodalom összes lakói közül a rabszolgák a császári ediktum után is rabszolgák maradtak és csupán a ius civile általános érvényét ismerte el a birodalom valamennyi szabad polgárára.
