Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1954. december 18.

- 4 I

Mindezek pótlása már nem könnyű dolog. Az a szemlélet, amellyel a szerzők a tankönyvnek nekifogtak, hogy t.i* a magyar nemzetközi magánjog korábbi irodalmát nem veszik figyelembe, az egész munkán végigvonul.:A könyvben a jog vitatkozik a jogtalansággal és nem egyik szerző a másikkal. A szerzők ellenfele ebben a tankönyvben nem a jogtudomány egyik vagy másik áruló művelője, vagy az imperializmust kiszolgáló tudósa, hanem maguk az imperializmus külpolitikuaai, akik gyakorlatilag megsértik a nemzetközi jogot, mi pedig a tudomány tekintélyével ezt he^r reállit juk. *

A könyv dialektikája tehát nem elégit ki. Szerintem a tudós a tudóssal szemben bizonyltja be igazát. Ebben a könyvben ellenvéleményen lévő tudósok igen kis számban'3z repelnek, annál nagyobb számban gyakorlati politikusok.

6,/ Egyes tisztázandó kérdések:

a#/ A szerzők véleménye szerint "Amit ma nemzetközi jognak nevezünk, az sgyrészről a,független államok kapcsolatai tekitetébeh kialakult szabályokkal, másrésztől a független államok kapcsolatai tekintetében kialakult szabályokkal, másrészről a különböző államok belső rendjeinek eltérése folytán szükségessé vált rendelkezéssel ■ foglalkozik. Az előbbi területet felölelő jogág a nemzetközi közjog, mig az utóbbi a nemzetközi magánjog". /10. old. A szerzők véleménye szerint tehát, amit ma nemzetközi jognak nevezünk, az két jogág, a nemzetközi közjog, és nemzetközi magánjog. Ez nézetünk szerint nem egyedüli. Ezen az állásponton van a szovjet irodalomban Kozsevnyikov és a burzsoá irodalom számos képviselője. Ez azonban helytelen álláspont és nem felel meg annak az elvnek, amely szerint az egyes jogágakat az alapulfekvő életviszonyok figyelembevételével” kell megállapítani. Aki nemzetközi közjoggal foglalkozik, az foglalkozik diplomatákkal, hadüzenettel, békekötéssel stb, Aki nemz tközi magánjoggal foglalkozik, az foglalkozik házassággal, család.'al, Örökléssel, adás-vétellel stb. Nyilvánvaló, hogy két különböző terülVfce a társadalom életének. Nemcsak az alanyok különböznek, hanem a tevékenység tárgya is különböző. Ami közös bennük az az, hogy a jogviszonyok alanyai között országhatár van, Yéelmé- nyem tehát az, hogy a nemzetközi közjog .s magánjog osztályozásánál kövessük a jogágazati felosztás szocialista elvét és foglaljunk egységesen állást abban a kérdésben, hogy a nemzetközi magánjog polgári életviszonyokat tárgyal. Ennek folytán a polgári jog egyik sajátos ága.

b./ Még mindig nem tartom kielégítőnek ’a 14-15. oldalon foglalt fejtegetéseket a nemzetközi jog felépítmény! jellegének a kérdéséről. A felépítmény "egységéből" vont következtetések, szerintem ellentmondóak. A fejtegetések tartalma az, hogy nem lehet "nemzetközi jogi" felépítményről beszélni, csak mindkét társadalmi rend egyetemes feléptiményerői, amelyek azonos részeket /nemzetközi jogi szabályokat/ tartalmaznak; ezekből lesz az általános nemzetközi jog. Ez nem magyarázza meg, hogy az általános nemzetközi jog szabályai miért kerülnek(ellentmondásba saját alapjukkal, amikor a felépítmény többi része harmonikusan illeszkedik az alaphoz. Ezenkívül, ha a felépítmény egységes is, de nem egyszerre jön létre: minden kis eleme csgk akkor kerülhet a felépítménybe, ha maga is szolgálja az alapot. A felépítmény egy es részeire is áll ugyanaz a szabály, mint,az egészre: szolgálnia kell^az alapot. Tehát a felépítmény egysége csak elméleti egység, gyakorlatilag, funkciójában, keletkezésében és negmaradá-