Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1954. december 18.

, / Ennek további következmenye a leíró módszer* Annak

ellenere, hogy a tények leírása sokszor emelkedett őszinte szenvedélytől _átfutott hangon történik, mégis észre kell vennünk,-ftogy a leírási módszer az ob j elctivizmus veszélyét hordozza* Sok- s.^ur nem matat rá az okokra, ahol azok fontosabbak volnának, mint z-aguk az esemenyek, — ahol pedig az események szükségesek, ott iii-n^Tzi^ a didakoikus csoportosítás* így pl* a nemz tközi jog története címen tulajdonképen vázlatos világtörténelmet ad. A nemzetközi 1og szempontjából természetesen van helye a történelem ismertetésének. hiszen ez teszi érthetővé a konkrét szabálvokat. De szerintem a történeti résznél nekünk ttilajdonképen azt kellene kimutatni, hogy a nemzetközi jogi elvek milyen történelmi tényezők és események hatására fejlődtek. így pl. rendkívül csábitó' téma volna egy tankönyvben kidolgozni, hogy hogyan fejlődött ki a oeavatkozás elve, hogyan csapott át az ellentétébe a be nem avat kozas elvébe, ami ma is- vezető elve a nemzetközi jognakj hogyan 'keletkezett az egyensúly elve, végül a nagyhatalmak egyetértésének az elve. Mindez persze a nemzetközi jog története során a világ- történelmi eseményekkel alátámasztva és, indokolva volna kifejthető

3. / A tankönyvön határozottan észre lehet venni, hogy nem egy személy munkája és hogy a társszerzők önállóan dolgpzták ki az anyag egyes részeit. Egyes fejezeteknél az objektivizmusig menő sz ráz tudományosöág, másoknál emelkedett patetikus stilus az u?alkod

4. / Bár a tankönyv szerkezetileg általában helyes, azért néhány kisebb^szerkezeti fogyatékosságra fel kell hívnom a figyelni így pl. a Yilágáliam a nemz^ tközi szervezetek között szerepel, holott az ilyen nemzetközi szervezet nincs is, és ez sokkal inkább a imperialista ideológiai eszközeinek az ismertetése közé, mint a vi lágon valóban létező szervezetek közé tartozik. Ezzel szemben a KGST. az utolsó fejezetben szerepel, amelynek cime “Karc a nemzetközi törvényességért“, holott a KGST. a nemzetközi szervezetek között méltán foglal helyet, annál is inkább, mert nyílt szervezet é elvileg "semmi akadálya sincs annak, hogy bármely állam, amely a mü! dési feltételeit a magáévá teszi, abban részt vegyen. Erre a két s. kezeti hibára azért láttam szükségesnek rámutatni, mert mindkettőt nemcsak didaktikai, de politikai okból is hibásnak tartom,*

*

5. / Véleményem szerint sem*a nemzetközi jog tudományának a történetében, sem az egyeskérdések kifejtésében a szerzők nem támaszkodtak a magyar nemzetkö-zi jog tudományának ^haladó ^hagyomá-^ nyaira. Az egész könyv során egyetlen egy kérdésnél sem fordul elő, annak ismertetése, hogy erről mit mond a felszabadulás előtti^magyar jogtudomány. A könyv úgy készült, mintha ez volna az eslő magyar nemzetközi jogi tankönyv és mindaz amit előtte a magyar jogtudomány e téren alkotott, jelentőséggel nem bírna. Persze a mai hémzetközi jog jogi anyaga - amelynek központig témája az EÍTSZ Alapokmány, - nem azonos a korábbi szerzők 'által feldolgozott joganyaggal, de a nemz tközi jog anyagának ezen kívüli^része a szuverenitás, az elismerés, a beavatkozás és igy tovább, olyan elvek, amelyek,megtalálhatók korábbi szerzők müveiben. Es ha ezek^a szerzők sok tekintetben tévedtek is, de sok állításuk és tételiüc^ma

is segíthet bennünket a nemzetközi együttműkódáéért folytatott^ harcunkban. Csarada pl. 1901-ben megjelent könyvében a nemzetközi te reskedelemre való jogot hirdeti és hangsúlyozza, hogy egyik állan sem kényszeríthető olyan nemzetközi kapcsolatra, ainely korlátozza politikai önállóságát", vagy károsítja gazdasági érdekeit. Természetesen kritikusan kell fogadnunk a trianoni békeszersődes uoani -nemzetközi jogi irodalmunkat, amelynek központi témája a revízió volt, de azért nem kell elhallgatni Irk Albert, Faluhelyi, Tegze, -onza stb. munkásságának pozitívumait, de még Pulszkyt és Apathyt is iel

lehet dolgozni,

r- r * - K"l. ; . f,; J