Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1955. július 2.

Ugyanis már tárgyánál fogva is adódik, hogy vele a hallgatók bizalmasak, közlékenyek s igy nyiltan elmondják, hogy melyik professzortól kapnak olyan utbaigazitást, egyéni foglalkozást, amely alapján bizalómmal fordulnak feléjük. Ki kell emelni ilyen szempontból Beck, Beér és Eckhart professzorokat, akik a hozzájuk^forduló hallgatókkal egészen közvetlen érintkezési formát tudtak megvalósítani, Vannak azonban kiváló professzoraink között olyanok, akik valahogyan magasan állanak, nem tudnak olyan hangot megütni, amely után a hallgatók bizalommal keresnék fel őket. Ne vegyék rossz néven a profesz- szorok, hogy ha ezután felveti azt a lehetőséget, hogy ha a diák nem megy a professzorához,nem kellene-e a professzornak kapcsolatot keresni a diákhoz. Vas elvtársról pl. azt mondják hogy a tanársegéde nem engedi hozzá az őt kereső hallgatókat. És most megragadja az alkalmat arra, hogy megkérdezze líizsa- lovszky professzort, hogy eg-y a közein ultban elhangzott kijelentését hogyan értelmezze /kényszerítsenek engem arra, hogy neveljek, mondják meg, hogy bizonyos napon 6-7-ig foglalkozzam a hallgatókkal, mert máskép nem tudom, hogy mit és hol mulasztok/. Ezt a kijelentést már akkor is helytelenítette és azt hiszi, hogy. csak tévedés volt, mert elképzelhetetlennek tartja, hogy ilyen kiváló, nagytudásu ember ne tudná hogyan nevelje, hogyan foglalkozzék hallgatóival. Nevelni mindenütt lehet, nemcsak az órán, hanem a folyosón, utcán, színházban, klubhelyiségben stb. és ehhez nem szükségesebb kükö- nösebb pedagógiai képzettség, mert a diákokkal való többéves tapasztalat kialakítja azokat a módszereket, amely előkel, ha akarunk közel tudunk kerülni a reánk bizott hallgatókhoz. A testnevelési tanszék dolgozói pl. nemcsak azzal törődnek, hogy a hallgatók az órákon megjelenjenek és ott fegyelmezetten viselkedjenek, hanem ezen túlmenően foglalkoznak aszal, hogy érdeklődnek a hallgatók szakmai felkészültsége, eredményei, hiányzása /igazolt vagy igazolatlan/, kulturális érdeklődése és egyéb szórakozásaik iránt is. Sokat beszélgetnek a hallgatókkal s igyekeznek helyes világnézeti szempontokra vezetni őket. Arra kéri a professzorokat, hogy foglalkozzanak többet ők is a hallgatókkal személy szerint és ne felejtsék el, hogy ezek a diákok ránk vannak bizva, mi vagyunk értük felelősek. Sokszor megdöbbenéssel tapasztalja, hogy milyen tudatlanok a hallgatók pl. kulturális téren, vagy hogy mennyire nincs széles látókörük, milyen keveset olvasnak szépirodalmi munkákat s mennyire szűk érdeklődési területük. Fagyon sokat tudnának tenni ezen a téren a professzorok, ha valamennyien aktívabban kapcsolódnának bele a halloatókkal való foglalkozásba. Kyugodt lelkiismerettel mondhatja, hogy ő és társai a tanszéken minden tőlük telhetőt -megtesznek és talán fogalmuk sincs arról a professzoroknak vagy gyakorlatvezetőknek, hogy egyysgy hallgató felkészülése vagy az órán való megjelenése az ő rábeszélésének, meggyőzésének az eredménye. Ezzel szemben tőle sem professzor, sem más felelős szerv meg sem kérdezi, hogyan is áll a testnevelési' tanszék munkája. Ennek dacára szorgalmasan késziti és adja le a jelentéseket és meggyőződése, hogy nem közömbös az általánosságban vett egyetemi munkára, hogy milyen/ is a testnevelési tanszék működése, még akkor sem, ha nemtörődömséget tapasztal a tanszék munkája i- ránt. A sportolás iránti kedv fokozása meglehetősen nehéz,

szerények a lehetőségek és úgyszólván semmi anya- ■ gi támogatást nem kap ezen a téren. Az élsportolókkal kapcsolatban Pécsváradi által mondottakat helyénvalónak találja,