Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1955. július 2.

- 8 *

azokat az óriási változásokat, amelyeken a vidék az elmúlt években átesett, csak újságokból értesülnek a vidék megváltozott életéről, az ott végbement hatalmas fejlődésről, E- zekre tekintettel kellene megszervezni valamilyen formában a hallgatók országjárását, kirándulások, utazások segítségével és ezek minden bizonnyal nagyobb kedvet adnának a vidéken történő elhelyezések elfogadásához.

Az áldozatvállalással kapcsolatban helyesnek tartja a javaslat megállapitásait. Az áldozatkész nagy példaképek között feltétlenül megemlítendőnek tartaná Körösi Csorna Sándort, akit^véleménye szerint nem lehet gyarmatosító törekvésekkel vádolni. A németeknél hasonló egyéniség volt Hum- bold, akiről most egyetemet neveztek el a Kémet Demokratikus Köztársaságban. A vidéki elhelyezésekkel kapcsolatos panaszok esetében fel kell hivni a hallgatók figyelmét arra, hogy ebben a szükségszerű megoldásban vegyék észre azokat a szempontokat, melyek feltétlenül javukat szolgálják: elmélyültebben tudnak tovább foglalkozni tudományos munkával és a vidéken előadódó sokféle ügykör szélesebb látókörűvé teszi őket, mintha a fővárosban csupán egyfajta ügykörben dolgoznak, Nem utolsó sorban beszélni kell arról is, hogy egyetemünk majdnem valamennyi kiváló professzora pályája kezdetén vidéken "kezdte meg működését hasonló munkakörben, tehát az 6 számukra is meg van a lehetősége annak, hogy tanulással, komoly munkával kiérdemeljék néhány vidéken eltöltött év u- tán, hogy Budapestre kerüljenek.

KAJDI LÁSZLÓ vezető lektor a hallgatók nyelvi kultúrájáról, illetve annak fogyatékosságairól kiván emlitést tenni. Erre a kérdésre már jóval előbb gondot kellett volna fordi- tanij mert a tapasztalat azt mutatja, hogy még a magyar helyesírással sincsenek teljesen tisztában a hallgatók még akx kEDCXKE2E£ még azok sem, akik rövidesen jogi diplomával fognak rendelkezni. Ezzel kapcsolatban a javaslat nem tartalmaz megoldást. Nézete szerint az évközben irt szakmai dolgozatok alapján a tanársegédeknek komolyan figyelmeztetni kellene a hallgatókat, hogy milyen hibákat követtek^el a^helyesírásban és azok sürgős kiküszöbölésének a lehetőségére felhívni a figyelmüket. Pontosnak tartja még a helyes, magyaros beszéd kérdését is, ami ugyancsak sok kívánnivalót hagy hátra hallgatóink nagy részénél. Diákkörökön foglalkozni^ kellene azzal, hogy a hallgatók birósági beszéd, vagy szónoklás elemeivel tisztában legyenek. Ez nem lehet a nyelvi lektorátus feladata, sokkal hivatottabbak erre kiváló professzoraink, akik legtöbbje a szónoklásban példaképül szolgálhat.

VÁRSZEGI JÓZSEF a testnevelési tanszék vezetője elnézést kér, hogy késve érkezett a kari ülésre. Örömmel üdvözli Beér és Nagy elvtársak által felvetett problémákat. Véleménye szerint a nevelés kérdésében nem szabad elfeledkezni arról, hogy ma nem az a helyzet, mint régen, mikor a hallgatók többet voltak együtt szüleikkel, az^otthonban es igy a nevelés szempontjából az egyetemi^oktatókra kevesebb kötelezettség hárult. Ma részben a szülök elfoglaltsága, részben mert kevesebb alapképzettséggel jönnek a hallgatok az egyetemre, az e téren felmerülő hiányokat pótolni kell, és ennek érdekében elsősorban a professzorokhoz fordul.