Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1955. július 2.

- 7 ran találkozunk olyan kijelentésekkel, hogy azok áltudományos felfogások és ez áll a nevelés vonalára is. Meg kell becsülni a régi értékeket is, mert ebben a vonatkozásban is vannak olyan eredmények, amelyek értékesithetők. A másik kérdés, a- mihez hozzászólni kiván: az elhelyezés kérdése. A panaszok nagyon gyakoriak az elhelyezéssel kapcsolatban. Feltételezhető, hogy a legnagyobb jóakarattal intézik az illetékesek ezt a kérdést, és az sem kétséges, hogy a hallgatók közül a nagy többség Pesten akar elhelyezkedést -keresni. Meg kell értetni velük, hogy a jelenlegi vidéki beosztásukat ne tekintsék végleges megoldásnak, de az bizonyos, hogy a panaszok egy része okul szolgálhat arra, hogy konkrét esetek figyelembe vételével megpróbáljunk segiteni a vélt vagy valóban fennálló sérelmeken.- Az egyetemi hallgatók két táborra szakadását maga is tapasztalta s azt is, hogy a közeledési lehetőség nagyon csekély. Az elhelyezkedéssel kapcsolatos panaszok nagy része onnan indul ki, hogy a jó helyekre és főleg Budapestre nemcsak a kitűnő tanulók kerülnek, hanem erősen befolyásolja ezt a körülményt a marxizmus-leninizmushoz való viszony is.

hallgatókkál való viszonyt valóban elmélyítené és barátibbá tenné, ha a professzorok és tanársegédek, résztven- nének aktívabban a hallgatók sporttevékenységében. Hivják meg a versenyekre a professzorokat és a többi oktatókat is, akik az idejükhöz képest valószinüleg meg fogják találni a lehetőséget arra, hogy a hallgatókhoz ezen a módon közelebb kerüljenek.

Egyetért Berényinek azzal a megállapításával, hogy a kollégiumokra nagyobb súlyt kell helyezni, annál is inkább, mert a professzöroknak ebben a munkában való részvétele az elmúlt tanévben kevéssé valósult meg, mint az előző években.

FOKTŐ AFiAL egyetemi adjunktus nézete szerint a mai értekezlet nem tudja teljes mértékben megoldani és lezárni a nevelés sei kapcsolatos problémákat, hanem a most elhangzott* javaslatokat és azok technikai megoldását a nyári szünet alatt ki kell dolgozni, hogy ősszel megfelelő formában értékesítésre kerüljenek. Ehhez kapcsolódik a további megjegyzése is. Az előterjesztés 8. pontja bizonyos figyelmet kiván fordítani a diákotthonokra. Berényivel egyetért ebben a kérdésben és maga is hangsúlyozza, hogy a legalkalmasabb területnek látja a diákotthonokat a nevelés szempontjából eredményes munka végzésére.

A nyár folyamán vizsgálja meg* egy bizottság pl. a diákotthonok könyvtárait, ahol bizonyára sok kiegészítésre lenne szükség* Ez a bizottság javaslatot tehetne arra, hogy a tanszékek adjanak azokból a tudományos müvekből a diákotthonok könyvi- tárai számára, amelyek a tanszéken több példányban megvannak. Ezzel elérhetnénk azt a célt, hogy a hallgatók a diákotthonokban is megtalálják az érdeklődési körüknek megfelelő tudományos ^munkákat s ebben felkérésre az Egyetemi Könyvtár is bizonyára szívesen segítene. így a hallgatók nemcsak szépirodalmi munkákhoz juthatnának hozzá lakóhelyükön, hanem a szakmai munkákkal^is jobban megismerkedhetnének. Helyes lenne, ha különösen a tételes tárgyak oktatói időnként meglátogatnák a diákotthonokat és^ott elbeszélgetnének a hallgatókkal nemcsak szakmai kérdésekről, hanem személyes, kulturális, sport stb. vonatkozásban is, ami nemcsak azt tenné lehetővé, hogy az oktató és- hallgató közelebb kerüljenek egymáshoz, hanem világnézeti, stb. szempontból előnyösen befolyásolhatná a hallgatók fejlődését* Felhívja a figyelmet egy szerinte nagyon fontos nevelési eszközre. A hallgatók nagyon kevéssé ismerik hazánkat, nincs lehetőségük arra, hogy saját maguk tapasztalják