Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1955. július 2.

VAS TIBOR egyetemi tanár csatlakozik Beér elvtárs javaslatához, mert a hallgatók munkakönyv nélkül nem tud- . nak elhelyezkedni, igy pedig jónéhány hallgatón segíteni^ tunánk. Be kellene vezetni őket a katalógusok elkészítésének munkájába is. Ez azonban nézete szerint nem tekinthető végleges megoldásnak.

WELTNER‘ANDOR dékánhelyettes felkéri az oktatókat, hogy szóljanak hozzá az előterjesztésben szereplő egyéb kérdésekhez is, mert szeretné hallani a véleményüket.

VAS TIBOR egyetemi tanár az előterjesztéssel egyetért. IT ekünk sokkal többet kellene foglalkoznunk a hallgatókkal, mint amennyit eddig foglalkoztunk. Ismertetni kellene a magyar munkásmozgalom hőseinek példáját. Ismertessük meg a hallgatókkal azt a helyzetet, amelyben a régebbi időben a jogászoknak voltak. Ismertetni kell a felszabadulás előtti időket, az akkori munkanélküliséget; ez nagyon meg- könnyiti a IV. éves hallgatók elhelyezését is. *

Nem akartja helyesnek Kőröcsi Csorna Sándor és Nppesa példáját, szerinte sokkal jobb példákat kell felhozni.

IllZSALOVSZKY ETEDRE egyetemi tanár a könyvtárak ü- gyében utal arra a rektori, illetőleg minisztériumi utasi- tásra, amely szerint a tanszéki könyvtárakat novemberig rendbe kell hozni. Ezt a munkát a tanszékek nem tudják segítség nélkül elvégezni. A Rektorhelyettes ezzel kapcsolatosan azt mondotta, hogy a Minisztérium nem engedélyezhet erre külön munkaerőket. Helyesnek tartaná, ha a diákokat bevonnánk ebbe a munkába. Valami lehetőséget kellene biztosítani számukra, hogy ezt a rendes társadalmi munka kss

alóli felmentés utján végezhetnék.

*

A könyvtárak használhatatlanságához hozzájárul az is, hogy a könyvtárak állományának 50 százaléka holt könyv, amire egyáltalán nincs szükség. Ezeknek a.könyveknek egy alkalmas helyen való elhelyezését javasolja és ezek elkülönítése már is nagyban elősegítené a könyvtárak könnyebb használatát. A szelekciót mindenütt a professzor végezze el.

A javaslattal kapcsolatban az a véleménye, hogy annak első része pesszimisztikusan Ítéli meg a hallgatókat.

Az idTjuság az itt felvetett hibákra mindig hajlamos volt, mi is pontosan ilyenek voltunk fiatal korunkban. Örvendetes jelenség, hogy' ezek a tünetek és nézetek a felszínre kerülnek, sokkal jobb, mintha azokat a hallgatók magukba rejtenék.

Természetesen igaz, hogy a hallgatók politikai nevelése a párt, DISz és a marxizmus-leninizmus tanszék feladata, de nyilvánvaló, hogy a szaktanszékeknek is nevelniük kell. Be azt sem tartja helyesnek, hagy ezek a szervek a hibásak hibákat mindig a szaktanszékekre.hárítják. Első helyen az ő feladatuk az ideológiai fejlesztés és nevelés és a szakmai vonalú tanszékeknek természetesen segíteniük kell ebben a vonatkozásban, de ezek a szervek keressék a tanszékekkel a kapcsolatot és igyekezzenek a - tanszékekkel együtt dolgozni.