Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1955. május 14.
- 4 A tanszék mgnkáJávái kapcsolatban leszögezi, hogy a tanszék eredményeket ért el. Megemlíti Eckhart profesz- szór munkásságát, valamint Révész és Nagy ’cikkeit*, amelyek a tanársegédi tanulmánygyűjtemény-kötetben Jelentek meg. > ' • ' . - '/ÖT* ~ _ ■ A könyvtárkérdée megoldásával kapcsolatban 6 is az Egyetemi Könyvtár munkájának igénybevételét javasolja. A leszámolóval kapcsolatban leszögezi, hogy ez meg- tárgyálhatő a kari ülésen a jegyzet megvizsgálása nélkül is. Úgy látja, hogy a jegyzetbirálat általában alábbhagyott. Nem helyesli a 'beszámold és a jegyzet vizsgálatának össze-* kapcsolását, mert kari ülésen nem lehet mindkettőt egyszerre 1' megvitatni, ill megvizsgálni. Ez alapos előkészítést igényel. ■w A magyar jogtörténet programjával kaposolátban azt kívánja, hogy több jogtörténetet kell vinni a jogtörténetbe. A régi viszonyok már megváltoztak, ma már nem indokolt a tananyagnak koztörténeti anyaggal valé ilyen megterhelése. Ennek helyét jogtörténeti anyaggal kell pótolni. _ • . 1 •. ‘ , •,/ J' í Azt a kérdést is félvetette, hogy kell-e pót-jogtör- ténet a tételes tárgyaknál. Az a véleménye, hogy a tételes tárgyiknál sem árt a jogtörténeti bevezetés. VAS TIBOR egyetemi tanár kifogásolja, ho0y nem szerepel eléggé a tanácsköztársaság jogtörténeti feldolgozása* Révész cikkével kapcsolatban kijelentette, ho-^y ez helyet kapott a Jogtudományi Közlönyben, azonban a szerkesztőbizottsági határozat egy ivre korlátozta a cikkek terjedelmét. RCSBjIRT EEKBKC egyetemi tanár megállapítja; hogy sajnos kicsi volt a mai kari ülés látogatottsága, kevés volt a kritika. ^ártonffy elvtárs felszólalásával kapcsolatban megái lapít ja,» hogy szép könyvtára van a tanszéknek, amely magában foglalja Hajnik és Király gyűjtését is. A rendezésre azonban nem jut idő és különösen a kartonoknak a le gépelése okoz gondot a tanszéknek. „ f Hajdú Gyula elvtárs felszólalásával kapcsolatban azt mondotta, hogy nehéz kérdés a személyek, a tanszék munkáját ismertetni. Tz inkább küldő ember feladata. Sápi Vilmos például kitűnő pedagógus, szemináriumai, konzultációi kitünőpk. . Siűllós Márton felszólalásával kapcsolatban helyesli annak nézetét. Valóban a jegyzet nem adjat eléggé erőt a politikai munkához. A tanszéki beszámoló nem &udja visszaadni az előadás hangját, pedi^ a professzornak elsősorban ezen keresztül nyílik lehetősége a nevelésre. ' ’’ . ; - ■ . ■- <*’ Csizmadia Andor docens felszólalásával kapcsolatban leszögezi, ho^y valóban fennáll az átfedés az államjoggalv. Ez néha elkerülhetetl/fenrek látszik, pl. a Tanácsköztársa^- ság tárgyalásának esetében* Kijelenti, hogy kevés az előadási óra és kevés a gyakorlat, Így azután általában a jegyzet utolsó részeit csak nagy vonalakban tudja előadni vagy teljesen elmarad
