Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1955. május 14.

- 35 kolozsvári tanulmányában a tekintélyuralómnak árpádkor ősi örökségévé való átminősítése? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Bónis professzor mai felszólalása egyenesen elárulja hibás gondolkodását. Mert csak gondolkodási hibának tekinthetem, ha Bónis professzor ma elismeri ugyan, hogy egyes tényekből hibás következtetéseket vont le, - de avval véli védhetőnek álláspontját, hogy ő ezzel “nem kivánta“ Horthyék tekintélyuralmi törekvéseit alátámasztani. Bónis professzor maga sem látja még, hogy közömbös az mit kivánt vagy mit nem kívánt az ilyen tudományosnak hitt tanításokkal elérni,- a lényeg ott van, hogy akár kivánta, akár nem, az ilyen elméletek tényleg alátámasztották a reakciós politikai törekvéseket. Nem az ilyen védekezés, hanem valóságos, komoly önkritika lehet csak alkalmas arra, hogy jogtörténetirásunk haladását szolgálja.

Végezetül: az elhangzott személyes jellegű támadásokra csak egy- megjegyzést kivánok tenni és pedig Eckhart profesz- szornak ama mondásával szemben, hogy: arról, hogy hol volt akkor Sarlós professzor, kíméletből hallgatok“. Az én több, mint három évtizedes ügyvédi múltamat a felszabadulás után a párt és a kormányzat értékelte, amikor bizonyos megbízatásokkal ellátott és ki kell jelentenem, hogy Eckhart professzor- e szavait kikérem magamnak, azokat kíméletlenül visszautasitom és elvárom, hogy ezért Eckhart professzor engem nyilvánosan megkövessen.

ECKHART FERENC egyetemi tanár megjegyzi, hogy erre nem hajlandó*

DEKÁN sajnálattal állapítja meg, hogy a vita személyes térre terelődött. Ezt mindenképen meg kell akadályozni. A zárószóban kizárólag arra törekszik, hogy a tárgyi kérdésekben kialakult nézeteket a lehetőség szerint ossz gézzé.

Megállapítható, hogy a vita résztvevői között teljes e- gyetértés alakult ki a főkérdésben, nevezetesen abban, hogy a magyar állam- és jogtörténeti jegyzetnek a szellemtötténet értékelésére vonatkozó megállapitása téves, a szellemtörténeti irányt a jogtörténet területén sem lehet pozitive értékelni s - ennélfogva a jegyzetnek ezt a megállapitását a következő évi kiadásban helyesbiteni kell. Megállapítja, hogy nemcsak Eckhart Ferenc és Bónis György, de az egész Kar és annak vezetője is felelős azért, hogy ez a téves megállapítás éveken keresztül szó nélkül maradt.

ügy gondolja azonban, hogy a megállapított hibából általánosabb következtetéseket is le lehet vonni, ipind a múltbeli jogi nézetek értékelésének helyes módszerére, mind pedig a kari ideológiai—tudományos munka fejlődésének állapotára nézve.

Ami a múltbeli nézetek értékelésének helyes módszerét illeti, a vita ismét igazolta a marxizmusnak azt a közismert tételét, hogy az értékelés során különbséget kell tenni egyes szerzők szubjektív elgondolásai, szándékai s az egyes nézetek objektiv társadalmi szerepe között. A nézetek értékelése tekintetében ez az utóbbi oldal a döntő. Nem kétséges, hogy a szel—