Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1955. május 14.
- 32 V« SAALÓff MÁRTÓE egyetemi tanár válasza a felszólalásokra. * TISZTELI KAHI ÜLÉS! Az elhangzott felszólalások után úgy gondolop igazolást nyert a szellemtörténeti iránynak a magyar jogtörténet/ Jegyzetbeli jellemzésével szemben elfoglalt álláspontom, amelyet bevezető előadásomban három tézisben összefoglaltam, Az előzmények után elégtétellel fogadom Székely György elvtárs hozzászólását, úgyszintén Szabó Imre elvtárs hozzászólásának^ama ki jelentését, , hogy e hozzászóláshoz csatlakozik# Székely György elvtárs hozzászólásának részleteire elsősorban az a megjegyzésem, hogy igaza van abban, hogy tanulmányom az egész tárgykört leszűkítette.. Leszűkítettem elsősorban azért, mert a folyóiratnak szánt cikk terjedelme korlátozott volt, - de leszűkítettem azért is, mert - amint tanulmányomban és mai felszólalásomban is hangsúlyoztam - kizárólag arra kívántam szorítkozni, hogy a jegyzetbeli téziseket megcáfoljam s ezért maradtam meg ebben a keretben. A szellemtörténet már megtörtént történetfilozófiai bírálatát pusztán azért láttam szükségesnek röviden ismertetni, mert tanulmányom jogászközönség részére késztilt, amelynek nagy része kevéssé ismeri a történettudományi problémákat. Tanulmányomnak ilyen korlátozott célkitűzése folytán nem kellett kitérnem bővebben Eckhart professzor egyéb munkásságára, továbbá Mályusz Elemér, Várzy Péter, Leér József ebbe a keretbe szükségszerűen bele-nem tartozó fejtegetéseibe, az Árpád- kori magyar királyság jellegéről. Igaza van Székely elvtársnak abban, amit Kollár Ferenc Adómmal kapcsolatban mond. Ugyanaz a gondolatmenet, amely az osztrák centralizmus kép- ■ viselőinek Teznernek, SteinackerAék‘áá* ősi magyar alkotmányosság elleni támadásaiknak a mellőzésére késztetett, - Kollár Ferenc mellőzését is indokolta volna. A IIoil árról szóló három sor/ egyébként a tanulmányból ki is maradhatott volna. Leók Ferenc szerepének pozitiv szemléletét kifogásolja' Székely elvtárs, de evvel szemben utalok arra, hogy a tanulmányban is hangsúlyoztam, hogy Deák javaslata az ellenzéknek, Táncsics és társainak és a parasztmozgalmaknak a nyomása folytán került benyújtásra* Igaza van Székely elvtársnak abban is, hogy ezt a javaslatot a tanulmány keretein túlmenő bőséggel tárgyaltam, de nem véletlenül, hanem szándékosan tárgyaltam igy azért, mert jogtörténetünkben ezideig ezzel a rendkívül jelentős tartalmú törvényjavaslattal eddig egyáltalán sarki nem foglalkozott, - az± Szekfü Gyula álláspontjával szemben tökéletesen ismeretlen maradt,- sőt még az idei magyar jogtörténeti Jegyzet is úgy em lékezik meg róla, hogy az csak a már meghozott törvények végrehajtását szolgálta. Bónis és Eckhart professzoroknak arra a megjegyzésére, ho-^y nem szellemtörténeti szellemben tanítottak és a Jegyzetben kifogásolt tézisekkel a tanítás során nem foglalkoztak, - továbbá arra az észrevételre, hogy miért nem tettem szóvá a Jegyzet e hibáját, hogy^azt ki&avithattták volna, - utalok arra, hogy 1954. májusálban volt a III. kongresszus, amelyen Rákosi Mátyás elvtárs beszámolójában elhangzott figyelmeztetés a szellemtörténeti irányról es az ellenséges filozófiai irányok maradványainak felszámolásáról.
