Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1955. május 14.

- 33 Ezek után elképzelni sem lehet azt, ho.gy a következő évi

1 . I - '

jegyzetben ezek a kifogásolt részek változatlanul benne maradjanak, Viszont, ha kimaradnak is a Jegyzetből, - ez önmagában nem változtatott volna azon, hogy minő.ezeknek a problémáknak a nyilvános megvitatása és a Horthy-korabeli 2ostort netÍrásunk mindeddig elmaradt bírálata elkerülhetetlenül szükséges és ennek megtörténte nélkül jogtörténetünk további haladása is gátolva marad. Külön elismeréssel tartozom Eckhart professzornak azért, amiért ismertette, ^hogy mit irtam nem is. az 195.0. évi egyetemes jo .történeti jegyzetben, amint ő mo dotta, hanem már a legelső 1948. évi jegyzetemben az ő 1951. övi fellépéséről. Az ő .akkori fellépésének ezt az.egyik oldalát ismertetni politikai okokból tartottam akkor szükségesnek, mert amikor -hét évvel ezelőtt egyes tanszékek vezetését mi•kommunista oktatók vettük át, - bizonyos. nyugtalanság mutatkozott a megmaradt régi tanárok közt - és a hallgatók közt is ezekkel a régi tanárokkal szemben. Viszont, sem akkor, sem 1948-at követőieg nem tartottam szükségesnek Eckhart professzor régebbi működésének egyéb oldalait általában Horthy-korabeli jogtörténetünk jellegét különös indok nélkül feltárni, bár igaz, hivatali elf.oglalt- ságom mellett időm se lett volna rá. Más helyzetet terem-^ tett azonban a.szellemtörténeti iránynak a magyar^jogtörténeti jegyzetben éveken át történt feldicsorése. Ső$tovább megyek. Ha ez a feldic.sérés az 1952. évben és nxxi az 1953* évben lehetett egyszerű jobboldali elhajlás, lehetett téves felfogás szüleménye, - a III. kongresszuson elhangzottak után az 1954. évi jegyzetben ennek megismétlése már nem egyszerű jobbfelé hajlas, hanem az ellenséges, ideológiának egyenes nyílt agressziója, kit ér az, ha egy ilyen felfogás nem kerül a hallgatók elé a tanítás során, - vagy akár egyszerűen ki is marad a jegyzetből, ha maguknak az oktatóknak a gondolkodásában él és megmarad. Fel kell tételeznünk, hogy a III. kongresszuson elhangzott figyelmeztetést Eckhart és Bónis professzorok is olvasták, és van rá okom, ha azt mondom, hogy Bónis professzor nem véletlenül,. hanem tudatosan .hagyta meg változatlanul a Jegyzetnek ezt a részét 1954-ben is. Bónis professzor ugyanis épen 1954. májusában tartott egy előadást a sz-gedi egyetem kari ülésen, amel«et litografálva mi is megkaptunk. Ebben 'az előadásban a Horthy-corszak jogtörténetét, - saját munkásságát is pozitivistának tünteti fel, olyannak, mint amelyet a polgári objektivitás jellemzett. Ez a felfogás nyilvánvaló kísérletezés az ellenforradalmi jogtörténetirás valódi 'jellegének a-.leplezésére és ennek a kísérletnek következetes folytatásakép tűnik fel Bánis professzor részéről a Jegyzetbeli tanításoknak a kongresszus utáni megismétlése. Az ilyen kísérletekkel szemben természetesen a legerősebben fel kell lépnünk és ha egy évvel ezelőtt ez a cikkem megjelenik, — ama r úgy, hogy a szerkesztő Eckhart és J3ónfs prQfesszoroknak kiadja és válaszukkal együtt közli, akár utóbb közli a válaszokat, - bizonyos, hogy a felszabadulás előtti jogtörténe-ti'rásunk bírálata egy évvel előbb megindult volna és ma mindenesetre annyival tovább tartanán]?:. Mindaddig azonban, amig Eckhart és