Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1955. május 14.
radhatott felszínen- még ma is ez a kérdés, mert a szellem- törteneti irányzat múltbeli jogtörténész képviselői - közöttük Eokhart és Bánis elv társak - részéből mind a mai napig semmiféle önbirálat nem hangzott el. Nézetem szerint arra lenne szükség, hogy ezek az elvtársak alaposan és ő- szintén birálják meg múltbeli szellemtörténeti nézeteiket hatarolják el magukat a reakciós- szellemtörténeti iránytól es ezáltal a maguk részéről is tegyék lehetővé, hogy ez a kérdés lekerüljön a napirendről és" tökéletesebbé váljék a marxista-leninista szellemű magyar jogtörténetirás. Ha ezt elernők, a mai vitát eredményesnek lehetne tartani. q' ■ : RNVESZ IuíSüLÓ egyetemi docens hozzászólása. ? ] Hosszú felszólalást irtani, de időhiány miatt e£t félretéve mindössze néhány rövid megjegyzésre"korlátozódom. ’ " ■ * 1 " . ' . r- * , •: » *• • . •. ■' V . _ ' . ‘ . ’ j . . • , . . . . . ; - V Sarlós elvtárs tanulmányával "kapcsolatosan néhány, inkább módszerbeli megjegyzésem van. - Mindenekelőtt smbad gyen egy általános jellegű megjegyzést előrebocsátanom. - A magyar jogtörténeti tanszék tudományos munkásságával, -esetleg sokakban oktatói tevékenységével:kapcsolatban is az a meggyőződés alakulhatott ki, hogy még mindig az elavult és tudománytalan, reakciós szellemtörténeti irányzat uralkodik. Érmek pedig főként az"az oka, hogy a jegyzetben gondatlanságból és?elítélendő módón bennemaradt a Sarlós tanulmányban inkriminált bekezdés a szellemtörténet/ jogtörténeti vonatozásban való meghirdetéséről 1931-ben, mely azt viszonylag, Timonhoz viszonyítva haladónák jelenti ki. E é t s é gt el énül nagy..hiba és gondatlanság. Nem menteni, hanem legfeljebb enyhíteni akarom a tanszék felelősségét:akkor, amikor sajnálatomat fejezem ki afölött, hogy Sárlés elv társ nem tért ki arra, hogy mi van az inkriminált bekezdés előtt és mi következik utána. Nyilvánvaló ugyanis, hogy leszögezi a jegyzet: a magyar jogtörténet művelés nem képzelhető el tudományosan másképen, mint marxi alapon, a dialektikus módszerrel. Ez kissé más szinben tüntette volna fel az idézett részt. TJgyanezzel kapcsolatosan a másik megjegyzésem az, hogy ki kellett volna Sarlós elvtársnak férnie a jegyzet egészének bírálatára is. Egy ötszázoldalas jegyzet szellemére, irányára nem lehet egyetlen bekezdés, alapján rámutatni. legalább a tanulmányban annyira, kiemelt részeket kellett volna megnéznie, vájjon hogyan szerepelnek a jegyzetben, mielőtt a hir szárnyra dobja a szellemtörténet rehabilitálásával kapcsolatos megállapítását’, legalább a boszorkány- üldözést, a szentkorona-eszme töeténetét kellett volna ne g- néznie a jegyzetben és mindjárt látta volna, hogy nyoma_ sincs benne a szellemtörténeti gondolkodásnak. S ezt szintén fel kellett volna hoznia, mint a tanszék felelősségét enyhítő körülményt. . ' y . ’ • ' v • ► . A harmadik megjegyzésem ezzel kapcsolatosán^a következő. Sarlós elvtárs már két éve tudja, hogy ez a félreértésre okot adó és kétségtelenül helytelen bekezdes szerepel a jegyzetben. Ennek ellenére nem szólt két even at semmit_sem róla, pedig ha egy szóval is emliti, egesz biztosan mindjárt
