Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1955. május 14.

-r

A?(

fejlődésre inditó szándék arról, aki ”A magyar jogtörténet- Írás az ellenforradalom korában” cimü öt ives kéziratomat, a kritika és önkritika meggyőződésem szerinti alkalmazását, a^Jogtörténeti Tanulmánykötet megbízott szerkesztőjeként félesztendeig maga nál tartotta s akkor hosszúságának címén visszaküldette, hogy vigyem el a Századokhoz. Ezt a cikket Sarlós elvtárs pontosan altkor /1954. márciusában/ kapta meg, amikor a jelen előadnányt irta, de - bár a kor irodalmát átfogóan tárgyalta - elhelyezésén nem fáradozott olyan mértékben, mint a jelen előadmány nyilvánosságrahozatalán,* ‘sőt!

Az Anjoupárti Dante idézett szavai egy régebbi Írónak,' a mi Anonymusunknak egy ravasz szövegrészét juttatják eszembe:

"Magyarország tehát boldog, - jutott neki »tudomány sok; - hisz örülhet minden érán, - deákjának ajándékán.” /Századok 1937. 202.o./

V •' ‘ : , • . ’ : • . ..Tg . 1 Amí • [

’ ' lr

A felszabadult Magyarország .deákjai a magyar tudósok azzal adják a legszebb ajándékot hazájuknak, ha tudományos alkotásokat hoznak létre. Magam szerény képességemhez mérten, ezen az utón kívánok járni s arról semmilyen gáncsoskodás nem fog letériteni.