Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1955. május 14.
- 23 SZÉKELY hozzászólásai GYÖRGY •tört..tud. kar dékánhelyettesének TISZTELT KARI TANÁCSÜLÉS! .- • . ■- •• • • - ■ , Mindenekelőtt, közso hetet mondok, hogy meghívást kaptam az Állam- és Jogtudományi Kar ülésére, melynek napirendje a történettudomány művelőit, oktatóit is közelebbről érdekli. Ebből az utóbbi szempontból talán -helyesebb lett volna - mert szélesebb jogász és.történészkörök érdeklődését is felkeltette volna,- ha Sarlós elvtárs sok értékes szempontot felvető és maradandó tudománytörténeti részeket tartalmazó munkája itt pl. a hübérmentes magyar középkori fejlődés közüli vita problémájára gondolok - bizonyos átdolgozással vitaindító cikk formájában már megjelent volna valamelyik illetékes orgánumunk, a Jogtudományi Közlöny, vagy a Századok hasábjain. A tanulmány - bár több ponton korrekcióra szorul - abból a szempontból feltétlenül üdvözlendő, mint egyik első kísérlet a polgári jogtöriénetirás értékelésére, előrevivő lépés a historiográfiai munka terén, amelyben állam- és jogtörténet- irásúnk - a történettudomány lemaradásán belül - fokozottan elmaradt. Ilyen tanulmányok fontosságát aligha kell ebben a körben bizonygatnom. Hogy az ideológiai elmélyülésre' a jog- történeti munkában milyen szükség van, azt á mai tanácsülés elé terjesztett tanszéki beszámolóban Eckhart Ferenc^profesz- s’zor is hangoztatja. Az ideológiai problémák tisztázásának pedig igen gyümölcsöző formája a historiográfiai munkásság. Hozzászólásom célja ezért elsősprban az, hogy Sarlós Márton professzor cikkét a kérdések elvibb tárgyalása felé fejlesszük# * r * * . Mindenekelőtt alá szeretném húzni Sarlós professzor néhány fontos, helyes- megállapítását. Igaza van a cikk Írójánál?:: he]ly télén és -vegzélyes az a nézet, amelyet Eckhart és Bónis professzorok jegyzete a szellemtörténet progresszív szerepéről tartalmaz közelebbi önkritika nélkül. A jegyzetben kifejtett nézet nem véletlen, ennek a felfogásnak mélyebb gyökerei vannak Bónisnál, aki itt is elutasítja a kritikát. Igen helfe’ télén, hogy Bóni3 professzor itt Léderer Emma historiográfiai cikkére hivatkozott a maga mentségére, a cikk lényegét azonban magáévá nem téve. Lederer Emma önkritikái példáját nem követve. Az itt elhangzott vita is mutatja tehát, hogy Sarlós professzor cikkének megállapítása kiindulópontja lehet tárgykörünk felvetésének. A hiba azonban az, hogy Sarlós professzor nemcsak kiindulópontnak tekintette, hanem ebben a keretben maradt. A megvitatott tanulmányban'helyes annak ismételt kiemelése is, hogy a marxista tudomány elismeri Eokhart Ferenc régi tudományos munkásságának értékeit, pl. a szláv kapcsolatok úttörő kutatásában, s ho0y ezt természetesen nem a szelieratörténeti iránnyal magyarázzuk. Ez bővebb méltatást is érdemelne, mert Eckhart Ferenc jogtörténeti kritikai állásfoglalásának egyéb pozitív elemek is voltak, pl. a parasztság jogi helyzete iránti beható érdeklő-- dósé régi kutató és oktatómunkájában egyaránt. Eckhart Fe1- renc ugyanis több szempontból ép a népesságtörténeti iskolához közeledett és abból merített, amely irány a szellemtörténet általános irányából a 30-as. 4-0-es években kutatóte- rület szempontjából es szervezetileg is kiszakadt s nem ka-