Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1955. május 14.
21 való hasonlóságára -‘agy érzem• - helyes volt^rámutatni, még ha épen Hitler arai ómra jutásának évéhen ‘jártunk is. A magyarok "faji jellegével" való magyarázat természetesen téves volt, de az analógia semmi esébre sem kivántaMszállitani .... ä szentistváni királyság tekintélyuralmi jellegének tudományos magyarázatait" Píorthyék számára. /l3.old./ Az analógiák resésnek helyes magyarázatát Sarlós elvtárs ugyanabban az ismertetésben, egy bekezdéssel feljebb megtalálhatta volna: "... a világtörténelemre valamikor döntő hatással volt a mongol nép legújabb időkig megőrizte azokat a társadalmi állapotokat, amelyek kozott Európa népei sok évszázaddal azelőtt éltek." /Századok u.o./ Talán szabad megemlítenem, hogy Engels is az indián törzsszervezet analógiájának alapján .fejtette meg a görög, római és germán törzsekre vonatkozó hézagos adatokat. S ha az igazságot keresi, Sarlós elvtárs köny- nyen megtalálhatta volna a korai magyar államra vonatkozó- 1942-3jcikkemben ezt a megállapitást: "A személyes uralom nemi nem azonos az abszolutizmussal vagy a diktatúrával." /A személyes királyság kora, kny. Illés-Emlékkönyv., 12./ Pedig ez a cikk a szovjetellenes rablóháboru második évében, a'kormányzóhelyettesi intézmény alapításának esztendejében jelent meg! 4./ Befej ezésiil néhány szét kell ejtenem a kritika módszereiről. Hozzászólásom talán nem fog úgy tűnni, mint a kritika visszautasítása. Becsülöm és 'érdekelem a kritikát; Eck- hart Ferenc két évtizeden át adott sokszor metsző bírálataiból sokat tanultam. Hálásan őrzöm emlékezetemben Szabó Imre elvtársnak többször nyilvánosan és éles formában is gyakorolt bírálatát, melynek célja és eredménye továbbfejlődésem elősegítése volt. Köszönetéin illeti Világhy és Hévai elvtársakat, akik beszélgetésben, ill. könyvbirálatban témaválasztásom fogyatékosságaira hívták fel figyelmemet. Eörsi elvtárs is emlékezni fog arra a beszélgetésre, amelyben - még évekkel ezelőtt - a szocialista kritika szerepéről tájékoztatott. Be ezt az Írásművet nem tekinthetem kritikának. Ha Sarlós elvtárs hibáink felismerésére akart vezetni, mint mondja /3. old./ miért nem tette szóvá a jegyzetrész hibás fogalmazását, hogy az uj lenyomatokban kijavíthattuk volna? Hiszen csak két emelettel kellett volna feljebb menni tanszékénél! Ha minket akart megbírálni, miért követte azt a receptet, hogy vesz egy idézetet/ Eckharttól, egyet Szekfütől, majd egyet Bónistól, egyet Békánytól, s az egészet egybeönti a hazaáruló volt honvédtábornok és a derespárti konzervatív politikus méltó utódainak bélyegzett jogtörténészek nyakába! /l9*old. 5. jz./ Fagyon kritikus helyzetbe kerül az a kritikus, aki kimerítően tárgyalja a cél igazolására alkalmas anyagot és elhanygolja az erre alkalmatlant ... hibát hibára halmoz, amíg eljut a hibás végkövetkeztetéshez." /Jt.K. 1955. 125./ Furcsa színben tűnik fel az a bíráló, aki a magyar sovinizmus ellen fevonultatja#a gyarmatosító abszolutizmus kiszolgálóját, Kollár Ferenc Adámot is, finoman hallgatva a jogtörténetbe ugyancsak belekontárkodó hazaáruló Izdenczyről, /ll.old./ és nehezen hihető el a felismerésre,a tudományos
