Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1955. május 14.
20 / Sajátságos módszerrel vegyíti össze a tőlem vett idézeteket Hekany Tatban gazdasag— es 'caraadalomtörtéreti tanulmányának egyes mondataival, s eszel azt a benyomást kívánja kelteni, hogy könyvem az ellenforradalmi “kollektiv típus- ideál", a dzsentri történeti igazolásául szolgált. /S-9.o./ xía ^Sarlós elvtársn nemcsak idézeteket keres könyvemben, hanem a közel 600 oldalt el is olvassa, mind-járt az első oldalon megtalálta volna a következő mondatokat: "Célkitűzésünk jor- történeti, de meggyőződésülik, hogy a “jogtörténet sem lehet^ normális jogtételek változásának krónikása, hanem a társadalom életenek kialakulását kell nyomon követnie úgy, juag mint a kljlső társadalmi szabályozásban: a jogban megnyilvánul ... A történés folyamata lényegében a társadalom története, a társadalomtörténelem pedig nem indulhat munkára a társadalomismeret tudományánál?:, a Szociológiának segítsége nélkül, "/ll/ A könyv kétségtelenül az idealista weberi társadalomelmélet alapján áll, a marxizmusig miég nem jut el, de szellemtörténetinek csak nagyfokú fogalmi tisztázatlansággal nevezhető. A lovagi hűség idealizálása sem áll meg. Az idézett könyv nemnáradozikM a familiáris hűségről, hanem a jegyzetben felhívott és a szakember által ellenőrizhető okleveles adatokat foglalja rendszerbe. Előadja, hogy "a familiáristól hűséget, és szolgálatot kívánt ura, még pedig olyan hűségett mely minden más kapcsolatot kizár" /241./ Az egyes szolgálatok közül ismerteti a birtokkezelést és a fegyveres szolgálatot, a Sarlós elvtársnál is szereplő Szekfü-tanulmányból vett következő magyarázattal: a király és az ország védelmére ép úgy, mint a király ellen való lázadásban, királyi birtokok elfoglalásában vagy egyszerű rablásban, utonállásban,'hatalmaskodásban, ha urok ezt kívánta tőlük." /24-3.0./ A serviens ön- feláldozása, hősi halála pedig nem frázis, hanem a 244. oldalon összesen 26 esettel igazolt tény. Az sem áll, hogy a familiárisok hűtlenségét nem említeném, hiszen a 295-297. oldalamon behatóan foglalkozom az ura javait hűtlenül kezelő, szolgálatát számadás nélkül elhagyó hűbéresek fölötti bíráskodással. Azt is hangsúlyoznom kell, hogy könyvemben kizárólag 1526-ig terjedő anyagot dolgoztam fel, s hogy az ur-fami1iáris semmikepen sem emeltem ideállá; Dékány Istvánnak a maga korát érintő kijelentéseiért igazán nem vállalhatom a felelősséget. Hadd idézzem az előadó emlékezetébe Audios elv társnő következő szavait: "A marxista történelemfelfogásnak lényegéhez tartozik, hogy minden kor eseményeit és alakjait annak a kornak mértékével méri, anélkül, hogy elfeledkezve viszonylagosságáról, a inak apológiájába esnék." /Századok 1949. 13./ . • . . ;• , c - Ugyanezt kellene szem előtt tartani annak a szövegrésznek a megítélésénél, amelyet Sarlós elvtárs 1951-oan^megjelent első ismertetésemből ragadott ki. Egy Hinában működő orosz professzornak, Rjzanovszkinak a mongol szokásjogról írott könyvét -mutattam be a Századokban. Ebben Ezsin^izkan Nagy Yssájából a következő cikket idéztem.: ""/A kán/ elrendeli, hogy az emirek legöregebbike is, ha valamilyen bűncselekményt követett el, adja át magát a követnek, akit az uralkodó megbüntetésére küldött, még ha az szolgáinak legalacso- nyabbikais és boruljon le előtte, mig végrehajtja az uralkodótól előirt büntetést, még ha azhfelálbüntetés is." /Századok 1933.326./ Ennek az ismert Preisingeni Ottó-féle leírással
