Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1955. május 14.
- 19 Egyszóval történetírásunk irányadó felfogása szerint a Horthy-korszak historiográfiájában különböző iskolák lé- teztek egymás mellett, valamennyi az uralkodó szellemtörténeti irány kisebb-nagyobb befolyása alatt és a közös feuda— lis-imp.eriaii.sta alapon. Ezeket az iskolákat egyenként,saját pozitív és negativ vonásaik alapján kell értékelni, .yilván— való, hogy Hóman, Szekfü, Váczy és leér felfogása nem azonosítható Bomanovszky, 'Hajnal vagy Szehtpétery iskolájának felfogásával és irányával. Az utóbbiak során foglal helyet a pozitív vonásokkal is rendelkező, Eckhart 5'erenc 1931“ben meghirdetett tézisei alapján álló jogtörténeti iskola. ,3. Röviden szeretnék csak reflektálni azokra^a megjegyzésekre, amelyek az említett^iskola egyik tagjaként az én személyemet és munkásságomat érintik. Röviden azért, mert említett kéziratomban hét oldalon keresztül 'igyekeztem megvonni ennek a munkásságnak mérlegét, s ugyanott hangot adtam a véleményem szerint indokolt önkritikának is., leírtam, hogy első önálló munkáimban pozitivista módszert követtem, könyv- birálataimban pedig a "dogmamentes kritikát" igyekeztem megvalósítani. "Szentix István törvényeinek önállósága" o. munkámban a német kulturfolény tételével fordultam szembe, de a ma-yar nacionalizmus elvi alapjánj ugyanígy egy 1939-i ismertetésemben támadtam a hitleri német jogtörténet felfogását, összevetve az akkor előnyösen értékelt ujkanti-ujliegeli világnézetű polgári jogtörténész, Mittels irányzatával. A negyvenes évekre magam is bizonyos narodnyik-naeionalis.ta illúziók befolyása alá kerültem. Ennek oka egyrészt a G-yörffy István táborához való csatlakozásomba népi jogéletkutatás megindítása volt, másrészt Grosschmid erősödő hatása a "magyarabb jog-" keresésének hibás vonalán. "G-yörffy népies romantikájához G-rosschmid feudális romantikája járult ihletőként" - Írtam cikkemben. Ezek a néz.etek jutottak kifejezésre a törvény és a szokásjog viszonyáról, a székely jog történetéről Írott, egyébként igen tényszerű tanulmányaikban is. Az 1942-ben megkezdett és öt év múlva, már a felszabadulás után megjelent "Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban" c.. könyvemben pedig a polgári társadalomtörténeti irányhoz közeledtem, melyet a kötőrténétírásban Hajnal István neve fémjelzett. p ' » . Távolról sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a fordulat éve előtti másfélévtizedes munkásságom maxista vagy akár materialista volt. S ha megtisztelőnek tekintem, hogy Sarlós elvtárs támadása mesteremmel együtt engem is méltónak talált arra, hogy- céltáblául válasszon, - ugyanakkor fel kell rónom neki, hogy a szellemtörténeti vonásokat keresve nem talált több kifogásolnivalót régebbi tanulmányaimban. Más kérdés, hogy a felhozott példák épen nem jók, kiragadott idézetekre támaszkodnak és.,nem a hibák kijavítását, hanem régi munkásságom diszkreditálását szolgálják. Ez áll mind a hűbériség és rendiség, mi^d az 1945-ben irt ismertetés vom tkozá- sában. "Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban" c. könyvemet Sarlós elvtárs, mint "jogtörténetünknek-légtérje- delmesebb szellemtörténeti irányú termékét" jellemzi, amely a lovagi hűbériségről "oldalakon keresztül áradozik", s ennek idealizmusával "eszményként állítja elénk a feudális viszonyokat".
