Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1955. május 14.
- 18 7/ de tanulságos, hogy Jjederer Emma legújabban megjelent hozzászólása a Sándornál megrajzolt képét több vonatkozásban a uomanovszky iskola egyes tagjainak javára korrigálja /Századok 1955. 104—105./ . , „ily®11 ^íögnyilatkozások nyomán nekem Is eszembe jut az előadmány 4. oldalán szereplő Szekfü-idézet a historikusok munkáit nem olvasó közjogászokról. Magam - s ez nem érdem 1 elég sokszor olvastam el a historikusok munkáiból, immár több mintákét évtizeden, keresztül. Sőt mi több, a filozófusok munkáiból is, igy jól ismerem Szigeti József alapos rész- tanulmányát a szellemtörténeti irányról. Ezen a tanulmányon még valóban nem száradt meg a nyomdafesték, amikor jegyzetünk megjelent; az t.i. csak 1952. legvégén, hónapokkal jegyzetünk ntán jutott kezünkhöz, tehát elvi állásfoglalását is nélkülöznünk kellett. De 1954. márciusában elkészült kéziratom már figyelembe vette és idézte - többek között - Szigetinek a következő megállapítását: MÁ magyar szellemtörténet, mint irányzat, mint a magyar történelemfelfogás- és irás hosszú ideig uralkodó hivatalom iskolája az ellenforradalom, illetve a .Mkonszolidáoió$ felé az első lépéseket tevő ellenforradalom légkörében jött létre... Az ellenforradalmi helyzetben az osztályuk által szellemtörténészeinkre bízott - mindegy, ■hogy különböző esetekben különböző tudatossággal vállalt - társadalmi feladat az volt, hogy a magyar történelem reakciós erőit eszmonyitsék és magasztalják fel az egekig s a haladás erőiről fessenek torz képet, igyekezve odaállítani ezeket az erőket a reakciós uralkodó osztályok által előidézett nemzeti katasztrófák bűnbakjaiként.” Filozófiai Évkönyv 1952. 157./ Ezt a megállamitást'magam is elfogadom 3 a szellemtörténeti irányt védeni nem kívánom. De annyit meg kell jegyeznem s ezt igyekeztem- bizonyítani többször.említett kéziratomban is, hogy Eckhart Ferenc munkássága egészében pozitivista s csak az 1951-ben uralkodó ideológiának - akkor úgy mondtuk: a korszellemnek - engedve, hamis tudattal vallotta magát programadó cikkében szellemtörténésznek. Erre a munkásságra állanak Fogarasi elvtárs fent idézett szavai, s ezekre épitve mertem kéziratomban leírni nEckhart nézeteit - épen a Simon, Király és Illés - képviselte feudális-imperialista jogtörténettel szemben - vis zony1ag hal adónak kell tekintenünk, bár elméleti megalapozásuk idealista. S mikor a régi iskola'bírálatában helyes és ma is megszívlelendő szempontokat vet fel /csak az* újkori történet művelésének a környező szláv népekkel való hasonlóságának, a dogmamentes kritika ^szabadsagának tételeire utalunk/, amikor tanulmányában hal adó e1emek e t hoz felszínre,.azt nem egyszer azzal indokolhatjuk meg, hogyha "pozitivizmus eszmei bizonytalanságából - a történeti, valóságot jól ismerve - ösztönös materialista tételekig jutott el.” 725/ Hadd bizonyítsa végül tételemet Sarlós elvzárs,-ami ^ egyébként tévesen - Hajnikot is beleilleszti a képbe:Személy szerint régebben Hajnik, “T^I^en Eckhart mutatott rá különös nyomatékkal a szláv fejlődés fontosságára, de egyébként ennek a fejlődési rokonságnak a vitatása homloké, ;yenest ellen^et- ben állt a szellemtörténeti iránnyal, ameTy a -népszellemet tetté a jogiéjXodés legToTTb tényezTTJéve” stb. /2. oldal, ingáin. kiemelésé./"Ezt a szláv analógia-kérdést egyébként oarlos elvtárs, igazi plaidoyer módra csak futólag emliti, cer.u nem illik bele rendszerébé.
