Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1955. május 14.

Hogyan .jutott Toe a jegyzetbe ez a néhány inkriminált S0Ig Az én szerénységem miatt, Eem akartam, hogy az általam szerkesztett és részben megirt jegyzetben az én működésem mindjárt az elején dicsérőleg szerepeljen.

Ezzel csúfosan megjártam úgy, hogy most Sarlós Márton professzor cikkével kapcsolatban íjiagamról kell itt beszélni.

Sarlós Márton professzor ugyanis.felhasználja azt az alkalmatr^hogy 1931-ben megjelent cikkemet vizsgálat tárgyává tegye és mint egy 24 év alatt elévült bűnügy aktájában mély ed jen el. Hogy vájjon az igazságos biró, vagy a mindenáron vádat emelni akaró ügyész szemével tette-e azt meg, arról a következőkben fogunk meggyőződni.

Mint elsőrendű vádlottnak, előéletemről kell valamit mondanom. Hosszú időt, két évtizedet töltöttem Bécsben a volt közös levéltárak körül. Állásomnál fogva nem annyira jogtörténeti kérdésekkel, mint inkább gazdaságtörténetiekkel foglalkoztam, ámbár első nagyobb munkám 1914-ben a német nyelven megírt "Hiteles helyek" külföldön nem ismert és hazánkban sem eléggé méltatott intézményét ismertette meg. Azután főkép gazdaság- és hivataltörténeti cikkeket Írtam. "A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában" cimü 1922.-ben megjelent könyvemről Révai József azt irta 1932-ben "gazdag anyagú, alapvető könyv" /Marxizmus-népiesség, magyarság., III. kiadás 114c lap./

• íj . ■

Már az 1920-as években gyűjtő'tem a magyar jobbágyság történetére és mozgalmaira vonatkozó anyagot, amely, képessé tesz'arra, hogy a II, világháborúban elpusztult foi’rásanyag hiányában jegyzeteim alapján a magyar jobbágyság fontos kérdéseihez, a bécsi udvar jobbágypolitikájához hozzászólhatok.

Hogy nem készültem jogtörténeti tanszékre, bizonyítja, hogy bécsi tartózkodásom- utolsó évében írtam egy diplomácia- történeti munkát "Die Deutsche Frage uhd der Krimirieg" /Berlin 1931*/» amelynek egy nemrégen megtalált példányát a napokban bátor voltam Hajdú G-yula kollegámnak amúgy sem rossz diplomáciai kapcsolatunk szorosabbá füzese céljából feljánlani,

A bécsi'Magyar Történeti Intézet igazgatója is voltam egy- kéc~évig. Közel voltam ahhoz, ho^y valamely német vagy osztrák egyetemen magántanár, esetleg utóbb piofesszor lehessek,

így ért 1929-ben az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter felszólítása, hogy pályázzam, meg a Király dános nyugalombavonulásával megürült II, magyar jogtörténeti tanszéket, A miniszter célja volt - mint nekem mondotta,- hogy végre a jogi karon is tudomást szerezzenek a magyar történet- tudomány eredményeiről. Amikor Budapestre jöttem, itt aj szellemi környezetbe kerültem. Itt akkoriban virágzóban volt Thienemann Tivadar és Szekfü Gyula égisze alatt megalakult MINERVA TÁRSASÁG a szellemtörténeti irányzat ápolására. Magam sohasem foglalkoztam azelőtt szellemtörténettel, sőt történetfilozófiával sem. A bécsi Institut für österreichische Geschichtsforschung"-ban, melynek tanítványául^vHLlhattam^ magamat, történetiilozófiáról sohasem esett szó,^Eoleg -mint ma is - a történeti■segédtudományokkal es a torteneui adatkutatás módszereivel foglalkoztak ott. Itt Budapesten ielfe- t dezve filozófiai müveletlenségemet, elővettem Dilthey,Troeltscn és Max V/eber munkáit. Bevallom az első nettót sohasem ma oan megemészteni.