Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1954. január 30.

- 1 VILÁGHY MIKLÓS megnyitja a kari tanácsülést és üdvözli a megjelenteket.

Az előadmányt két kérdésben kivánja kiegészíteni. Az egyik a technikai sajtóhibák kérdése, igy a 4* oldal második sorában des helyett de, a 33« oldalon az első bekezdés közepén semmi éle helyett semmiféle.

Emellett az idézetek pontossága több esetben is kifogásolható és az előadmányban néhány szövegezési hiba is * van, ezeket utólag ki fogja javitani.

A munka érdemi részét tekintve az előadmányból csupán a mellékletek és a javaslat közös munka, a vélemény saját munkája, a birálat tekintetében az egyébként közös munkában résztvevőket sem köti a közös munka általuk történő elfogadása, éppen ezért felveti, hogy helyes-e, ha a kari ülés az egész előadmányt, mint a Kar javaslatát hagyja jóvá, vagy pedig csak a rendszer tekintetében foglal állást, mint kari vélemény, és az indokolás véleményezési része csak magyarázatképen, mint Világhy Miklós véleménye kerül előterjesztésre a kormány- bizottság feléó Éppen ezért kéri a Kart,foglaljón állást, hogy melyik megoldás helyes, tehát az egész előadmány mint kari vélemény menjen fel vagy a kari határozat csak a rendszer kérdésére vonatkozzék és emellett a vélemény, mint saját különmunka szerepeljen.

NIZSALOVSZKY ENDRE egyetemi tanár hozzászólása:

Tisztelt Kari Tanácsülés!

Világhy Miklós kiváló képességeit régen ismerem, jóformán az egész kifejlődése a tudományos munka területén a szemem láttára játszódott le és ezért abban a meggyőződésben éltem, hogy engem vele kapcsolatban meglepetés már nem érhet. Most mégis azt mondom, hogy az a rövid idő alatt, hatalmas irodalmi apparátus.felhasználásával elkészített munkálat, amit a Kar elé terjesztett, engem is meglepett, ilyen produkcióra még Világhy Miklóst sem tartottam volna képesnek, ha az előttünk álló tett az ellenkezőt nem bizonyítaná. Ez a munkálat úgy, amint van, becsületet szerez Karunknak és ha példaadásával ösztönözni fog és eredményesen fog ösztönözni arra, hogy a polgári törvénykönyv további munkálatai ezt a színvonalat csak megközelítsék, akkor Nagy Imre elvtársnak az a kívánsága, hogy a magyar tu*- domány a sportban elért sikerekhez mérhető sikerekre törekedjék, ezen a vonalon teljesítve lesz.

A munkálat minden kiegészítés és módosítás nélkül, mellékletével együtt kiválóan felel meg céljának és azt a Kar nemcsak nyugodtan, de dékánjára büszkén teheti a magáévá. Hogy mégis nem is kevés megjegyzést kivánok tenni, annak távolról sem az az indoka, mintha kétségbeesett kísérletet kivánnék tenni annak bizonyítására, hogy egyes vonatkozásokban mégis okosabb vagyok Világhy elvtársnál, hanem kizárólag az, hogy lelkiismeretbeli kötelességemnek érzem az ő munkálatához hozzáadni azt, amivel rendelkezem és megjegyzéseim értékeléséhez még azt is megjegyzem, hogy mig Világhy Miklós a munkálatát néhány rövid hét alatt készítette el, addig én erre a hozzászólásomra kereken 32' évig készültem, mert éppen 1922. januárjában ült össze a magánogi