Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1954. január 30.

törvénykönyvet előkészítő bizottság, amelynek fiatal tagjaként éppen azt a feladatot töltöttem be, hogy történeti előzményeket és a rendszer kérdéseit tanulmányoztam.

* f

Javasolt kiegészítések? l.old.

Az 1. jegyzet kiegészítéséül: A római jogászok ka- zuisztikus szemlélete mellett egyébként a rendszeralkotás kérdése sohasem alkotott vitatott problémát. A klasszikusok közül egyedül Cicero minősítette a rendszeralkotást /in artem redigere/ megoldásra váró kérdésnek, anélkül azonban, hogy maga a megoldást megkísérelte volna. A későbbiek véleménye szerint a Digesztákat is a rendszer kidolgozásának hiánya tette nehézkessé és áttekinthetetlenné /difficilem et obscurum/. Az Institutiok a- lább közölt rendszere is azt mutatja, hogy a szerkesztőinek egyáltalán nem okozott gondot egymáshoz tartozó részeknek két könyv közötti megosztása /végrendelet - öröklési rend/ vagy idegen anyagoknak egy könyvben összefoglalása /delictumok - actiorendszer/.

2. old. Az Institutiok rendszerét pontokba foglaló bekezdések után következő fejezet helyesen állapítja meg a polgári jog modern rendszere kialakulásának előfeltételeként az eljárási jognak az anyagi jogról való leválását, de az egész munkálat nem foglalkozik tovább a kérdéssel, nem emliti meg különösen a római jogi actio-rendszernek a teljes tarthatatlanságát a modern viszonyok közt. jL Windsc&eidsDer Anspruch c. remekművében világos okfejtéssel állapítja meg, hogy az actiorendszer- nek miért van minden szépsége ellenére a görög istenekkel együtt, akikről lehet, mint Schiller tette, gyönyörű költeményt Írni,- a sírban a helye. Énnek a bekezdés végén való megemlítése titán zökkenő nélkül következhetnék a további tárgyalás.

5. old. A 2. bekezdés utolsó mondata helyett: Olyan megkülönböztetés éz, amely különösen az osztrák polgári törvénykönyvben jut túlzó megvalósuláshoz, amely még az uratlan dolog elsajátítása esetében is az ember veleszületett jogában jogcímet keres a birtokbavétellel, mint modussal történő tulajdonszerzéshez. Lényeges a megkülönböztetés szerepe a francia Code civil rendszerében és az ezt követő kodifikációkban is. Az utolsó bekezdésben félreérthető a droit écrit és droit coutumier beállítása. ügy látszik, mintha Franciaország egész területén lett volna ez a két jog konkurrenciában.

A második mondattól kezdve igy mondanám: A XVI» század legnagyobb francia jogászai már harcoltak a kodifikációért. A cél a droit coutumier északi területeinek, amely önmagában is a feudális jog