Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. november 28.

éppen azért nem tartaná helyesnek, ha erről a nagytekintélyű helyről, a jogtudományi egyetemről indulna ki olyan javaslat, amely a szocialista jogfelfogás szerint nem mondható helyesnek. A családjogi törvény módosítására valóban szükség van, ezt a gyakorlatban felvetődött problémák is bizonyítják, de az említett vonatkozásban nem látja ennek szükségét.

PÓLAY ELEMÉR a referátumnak ahhoz a részéhez kiván hozzászólni, amely azt a kérdést tárgyalja, mikor a bontási ok megvalósítója kéri a házasság felbontását.

A Legfelsőbb Bíróságnak erre vonatkozóan keletkezett egy határozata? a megyei bíróságok ilyen esetben azt a gyakorlatot követik, hogy viszontkereset indítására szólítják fel a másik felet. Nem helyes ilyen esetben, hogy a biró nem az adott formában bírálja el a házasságot, hanem módosítja, alakit ja a tényállást a hozandó Ítéletnek megfelelően. Nem lehet a biróság figyelemmel arra, hogy melyik fél kérte a bontást, hanem a házasságot úgy kell elbírálni, ahogy az a valóságnak megfelel. Ha alakitó jogokat vindikálunk magunknak, akkor visszacsempésszük a vétkességi formákat és a közös megegyezés alapján történő bontás is lehetségessé válik. Ezen a téren merül fel leginkább a biróság nevelő funkciója. Ha az egyik fél kéri a bontást, a másik pedig nem ellenzi, ebben az esetben a bÍrónak rá kell mutatni arra, hogy a családjogi törvénnyel nincs összhangban magatartásuk, nem helyes, hogy mindketten a házasság felbontása mellett foglalnak állást. - Másik kérdés, hogy mi legyen a döntés olyan esetben, amikor az egyik házasfél a másik gyógyíthatatlan betegsége miatt kéri a bontást. Ellene szól az a tény, hogy a házasságot egy egész életre létesítik, tehát helytelen, ha betegségben elhagyják egymást. A másik szempont az, hogy nem lehet az egyik felet egy^életre szólóan betegápolásra kötelezni. Ha a felek idősebbek, akkor a házasság felbontása nem helyes, ha azonban a házasok fiatalok, akkor nem szabad szem elől téveszteni azt a szempontot, hogy az egyik fél gyógyíthatatlan betegsége folytán beállott helyzetben a házasság hem vallási that ja meg azokat a célokat, amelyekre rendelve van, mert még ha gyermek származik is a házasságból, akkor sem biztosíthatja azt a családi kört a gyermek számára, amelyre szüksége lenne. Ilyen esetben tehát a bontás mellett kell dönteni. Felmerül gyakran az a probléma is, amikor a felek munkaviszonyuk következtében különböző lakóhelyre kerülnek ás anélkül hogy harmadik személy belépne-az életükbe, mégis beáll a kölcsönös elhidegülés. Az ilyen bontás két szociális problémát vet fel. Az egyik, hogy a munkahelyeket úgy kell megállapítani, hogy az együttlakás lehetséges legyen. Ebből a szempontból megvizsgálandó, hogy az üzemek, vállalatok a Munkajogi Törvénykönyv idevonatkozó szabályait szem előtt tartják-e. A másik probléma a nehéz lakásviszonyok megjavítása. E kettő megoldása lehetségessé tenné ennek a bontőoknak a teljes háttérbe szorítását. A különillet ékkel kapcsolatban*a^ referátum azt mondja, hogy egy olyan házasság felbontásánál, amelyben a felek 1939-től kezdve élnek külön,