Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. október 31.

- 15 lását a lábjegyzetek számától függővé tenni s erre néz© a referátum nem is hoz fel érvet, amelyet meg kellene cáfolni, a büntető eljárás jegyzetre sem, amelyre nézve alaposan feltehető, hogy az egyes fejezetet iró szerzők között nem tett különbséget. Hozzá kell tennie mindehhez, hogy ezenfelül a munka önállóságát nem dönti el a jegyzetek száma, sem az értékét. Tévedés lenne azt hinni, hogy feltétlenül az a munka önálló, amelyben kevés a lábjegyzet. Ez különösen a kezdőknél a szerzői pontatlanságot, felületességet, hevenyészett munkametódusát árulja el. De az is tévedés, hogy önmagában a lábjegyzetek száma emeli a munka értékét. A lábjegyzet önmagában nem fokmérője ezeknek a jelenségeknek, - egyszerűen bizonyos tudományos munkametódus kérdésé s ennél sem többet, sem kevesebbet nem szabad ennek a technikai kérdésnek tulajdoni tani.

A referátum sokkal többet tulajdonit neki, mint ami valóság, azt mondja u.i., hogy a kérdésre vonatkozó* összes ismert és ismeretlen szerző megállapitását össze- hordta volna, A kérdés ismerői nagyon jól tudják, Jiogy a kérdésre vonatkozó akárcsak ismert összes szerző meg- állapitásainak összehordása - hogy a referátum kedvenc visszatérő kifejezését használja - egymagában meghaladná a 36 oldalt - hát még ha az összes ismeretlen szerző véleményét is össze kellene állitani. A munka erősen válogatva csak a legjelentősebb irodalmi megnyilvánulásokkal foglalkozik és a kellő önmegtartóztatás hiányát nem lehet éppen a szemére vetni.,

A hozzászóló ezután részletesen foglalkozik még a citátum és jegyzetének a kérdésével, majd megállapítja, hogy a referátum alapvető hibája a sematizmus. Befejezésül hozzáteszi, hogy a sematizmusra az előadót az vitte, hogy olyan területről volt szó, ahol a tájékozódásra nehezebb volt. De aki birál - mondotta - annak meg kell lenni előbb a megfelelő tájékozottságnak is. Az viszont igaz, hogy az állam és jogelmélet aspiránsától nem lehet azt várni, hogy - és ez mentségére szolgál,-a jog minden ágában egyformán otthonos legyen.

MEDVE ZSIGMOND docens természetesnek tartja azt a vitát, amely Hagy elvtárs dolgozata felett kialakult. Ezt a témát, egy dolgozatban összefoglalni nem könnyű feladat. Sokkal könnyebb lett volna megoldani a feladatot akkor, ha a burzsoá objektivizmus megnyilvánulásait csak egy területen vizsgálta volna, az elmélyülésre xxxk alaposabb lehetősége lett volna. Vlfeső fokon a dolgozatot komolyan kell értékelni, mert tudományos, oktatási és nevelési szempontból egyaránt fontos és lényeges kérdéseket vet fel. A meglévő hiányosságok ellenére több a helyes értékelés és meglátás, olyanok, amelyek a mindennapi munka során komolyan használhatók. Az a nézete, hogy a burzsoá ob jektivizmus egyes fajait külön fel kellene sorolni. A dolgozatból megismerte, hogy Nagy elvtárs a burzsoá objektivizmus alatt mit ért. De a vita során elhangzottakkal kapcsolatban úgy látja, hogy burzsoá objektivizmus alatt minden idealista filozófiai irányzatot kell érteni, amely szembenáll a marxizmus