Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)
1953. október 31.
- 14 végzett tudományos munkájáról értékesnek és magas színvonalúnak tartja. Ajánlja, hogy a jövőben az aspiráns• beszámolókat más keretben tartsanak meg és vitassanak meg. MÖRA MIHÁLY egyetemi tanár az előtte elhangzott felszólalásoknak azzal a részével, amely Nagy aspiráns elvtárs szép munkáját általában pozitiven értékelte egyetért. A siker egyik mértékét jelenti, a hozzászólások nagy száma. Nagy elvtárs nem végzett hiábavaló munkát, a visszhanggal meg lehet elégedve. A hozzászólásokat a kollegiális segitség szelleme inspirálta és ő is ebben a szellemben szeretne hozzászólni. Az előadmány 25.oldalán a citatológia káros jelenségéről ejt szót, amely az ebbe a körbe tartozó munkákat valósággal megemászthetetienné teszi. Utalás történik arra, hogy jogi irodalmunknak van néhány művelője, aki ezen a téren tökélyre tett szert, de hogy kik ezek, azt hogy Nagy elvtárs saját kifejezését használja, - ő is ’’mély homályba burkolja1’- bizonyára nem azért, hogy saját álláspontját ebben a kérdésben ne kelljen felfedni. És eme állásfoglalástól tartózkodással bizonyára nem akart a burzsoá objektivizmus hibájába esni. Persze az ő munkái- sem nélkülözik a fogyatékosságokat és bizonyára ő is beleesett abba a hibába,amit a referátum az utóbbi idők jogi irodalmában elterjedt- nek jelez. De ha fennállna is ez, ezt az előadmány rosz- szul dokumentálja: "Az utóbbi időben több egész rövid tanulmány látott napvilágot, amely több tucat idézettel volt telitüzdelve.H"A bizonyitás”c. 5 Íves tanulmányát is felhozta, amely szerinte 36 oldalon 36 idézetet tartalmaz. A valóság ezzel szemben az, hogy a 38.oldalas tanulmány 36 lábjegyzetet tartalmaz, ami persze nem ugyanaz. Hálás ngjudc azért, hogy referátum akérdést felvetette, mert ezen a téren úgy véli, számos téves nézet kapott lábra - és ez a lábjegyzet helyes megítélésében is megmutatkozk, A láb jegyzetelés résiben módszertani kérdés, részben a forrásokról való beszámolásnak az irodalmi becsületesség körébe tartozó kérdése. Lábjegyzetbe kerülhetnek a főszöveg egységességét zavaró mellékkérdések, az ellentétes nézeteket valló szerzők forráshelye, a felmerült és a szövegben csak röviden érinthető kérdés bővebb feldolgozását nyújtó irodalmi lelőhelyekre utalás és igy a lábjegyzetben a szöveg könnyebb olvashatóságát folyamatosságát is hivatott előmozdítani. A tételes jogi munkában nem mellőzhető az irodalom feldolgozása, amelyre általában a lábjegyzetben szokás utalni. Hogy a szerző ne fedezze fel újból a spanyolviaszkot, az a mások által már elvégzett munka eredményének regisztrálását teszi szükségessé. A gondos lábjegyzetelést megtaláljuk a marxizmus- leninizmus klasszikusainál és a szovjet jogi Íróknál egyaránt. ' ! ■/ Helytelen a burzsoá objektivizmus megnyilvánu
