Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. október 31.

- 13 jog és az államdog kérdését az objektivizmus problémájának tekinti. Álproblémának tekinti. Az előadást gyümölcsöz tetőnek tartja és Nagy elvtárs bebizonyította, hogy alkalmas tudományos munkára.

NIZSALOVSZKY ENDRE egyetemi tanár helyesli, hogy a dékán átfogó témákat a kari ülés elé bocsát. ^De véleménye, hogy az ilyen vita szétfeszíti a kari ülés keretét. Az elhangzottak nagyon tanulságosak, s nincs mód arra, hogy szelesebb körben hozzáférhetővé tegyék.

Az aspiránsképzés szabályzata előírja, hogy az aspiránsnak felkészültsége bizonyos fokán előadást kell tartania. Ez sokszor anyagközléssel történt. Nagy elvtárs alapos és értékes tanulmányát előadta volna, az aspiránsképzés kereteinek valóban megfelelt volna. Megjegyzi, hogy az egyetemi tipusszabályzat, amely a kari ülán ről is beszél, a feladatok között az ilyen előadások tartását nem emliti fel.

A tanulmányt ha úgy veszi, mint aspiráns munkáját, akkor igen magas színvonalat állapit meg és örül, hogy az első aspiráns ilyen szép dolgozattal tett eleget kötelezettségének.

Vas és Reczei elvtársak közötti ellentéttel nem ért egyet, a tulszéles kör felölelésével. Az egyes felhívott tudósok tekintetében a legjellegzetesebbet kellett volna kiemelni. Széles körből merítette bizonyítékait a maga védelmére. Egy Moór Gyulát nehéz lenne két mondatából megismerni. Az életpályája során sok irányzatban talált olyan anyagot, amelyet fel t-udott dolgozni és saját fejlődését előre vitte. Stammler féle bírálat vitte Kelsenhez közel. Azt kívánni az aspiránstól, hogy Mcó* és Stammler megállapításait a maga dokumentumai közé besorolja, s ezzel egész egyéniségét bírálja, ez eltúlzott lenne. A maga témájának a bizonyítása szempontjából jól felhasználta. Nem az elfoglalt álláspontjával szemben, mint inkább a kifejezéssel szemben varinak aggodalmai, amelyek félreértésekre vezetnek.

Az 1.oldal 3«bekezdése nem jelent kevesebbet, hogy a tudós a burzsoá osztályhoz tartozik a burzsoá környezetben. Nem helyes megfogalmazás.

3.oldalon nem helyes megvilágitás, hogy a burzsoá elmélet komoly meggyőződése arra az álláspontra helyezkedik, hogy az emberiség fejlődésében az ember egyéni szabadágának elismerésével elérkezett a tetőfokára.

Előzetesen beszélt Nagy elvtárssal és a megjegyzéseit megtette. A 17«oldalon a megállapítás, amit közöl, vulgarizmusnak hat. Ezt a kérdést tüzetesebben nézze meg, a formák átvételével szemben nem lehet olyan élesen vitatkozni. Igaza van abban, hogy nem eleget foglalkoztunk az imperialista államok jogrendszerének a bírálatával és leleplezésével. Ezt a fogyatékosságot meg kell állapítani. A burzsoá jog és tudomány álláspontját birál- gatjuk, abból indulunk ki, amit Engels felhozott. Ez megtámadható. A megfelelő válasz, hogy a nyugati fejlődés hol van már attól, amit Engels megismerhetett. A 28.oldalon olvasható feltegetések konkrét ténybeli alapokat nem tárnak fel, túlzások.

A ixdolgozatot, mint aspiráns beszámoló az eddig