Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)
1953. október 31.
- 9 / nüleg segítségére lesznek Nagy elvtársnak további tudományos munkájában* amely már most is bizonyságául szolgál annak, hogy jó képességeivel eredményes munkát tud majd végezni. Leginkább arra van szüksége, hogy fegyelmezetlenségét, mely*a mértékek meg nem tartásával kapcsolatban jellemzi dolgozatát, leküzdje és ezert szigorú kritikával kell megvizsgálnia eddigi munkásságát hogy maga is meggyőződve erről a hibáról, törekedjék1 annak kiküszöbölésére. Bátorsága, nyiltsága helyes, de ennek párosulni kell az alapossággal a tudományos a- datok felkutatását illetően, amelynek az elmelyülség az alapja* PECZE FERENC aspiráns kiemeli Nagy elvtárs bírálatának jellegét, a bírálat bátor hangját, amire az utóbbi időben találunk ugyan több példát, de még a kezdetnél vagyunk ezen a téren. A referátummal kapcsolatban elsősorban a kérdések felvetésének az arányával kiván foglalkozni. Az e- gész referátum 2/3 része a régmúlt kérdéseivel foglalkozik és 1/3 része a mai jogtudomány bírálatával. Ha szükséges is a történeti visszatekintés, mégis a mai helyzet szempontjából jelentős az egész kérdés. Rá kell mutatni, hogy a közelmult-ból, jelenből felhozott példák nem mindig az objektivizmus megnyilvánulásait mutatják. Nagy elvtárs megemlíti pl., hogy az államjogászok és a jogelmélet művelői hosszú vitát folytattak és folytatnak az államjog és alkotmányjog elnevezés körül* Ez nem az Objektivismus megnyilvánulása* Kétségtelen túlzott mértékben foglalkoztunk ezzel a kérdéssel* Ilyen példák vannak meg a dolgozatban. Azonban nem lehet álproblémának tekinteni ezt a kérdést. Nem is az volt a baj, hogy a kérdéssel foglalkoztunk, hanem, hogy ismereteink hiányosak voltak pl. ah orosz nyelv területén, nyelvi problémán túlvittük a dolgot. Egyébként - véleménye szerint - Nagy elvtárs alábecsüli a szilárd terminológiákat, azért emliti ezt meg, mert szóbeli vitáik során ezek a kérdések felmerültek. Azt a felfogását hangoztatta, hogy fontos, különösen akkor, amikor átalakulóban, fejlődésben van a jogtudomány, hogy szilárd terminológiánk legyen. A további kérdésekről a felszólalásokban már volt szó, hogy tulajdonképen csak a hibák yannak felvetve a dolgozatban, az objektivizmus elleni harc eredményeiről nincs benne szó. Úgy néz ki, mintha csak Nagy elv társ egyedül harcolna a mai- gyar jogtudományban az objektivizmus ellen. A helyzet ezzel szemben az, hogy nemcsak azok, akiket megamiit név- szerint, szintén tettek már valamit az objektivizmus elleni harc vonalán, hanem azok is, akiket ő nem emlitett me#. Helyes lett volna, ha Nagy elvtárs figyelembe veszi a ma élő, működő jogtudósaink korábbi és mai mg- egyetlen helyes, dialektikus, a dolgoknak fejlődeseben való szemlelete. Azért is fontos lett vol- na igy kezdeni a kérdést, mert optimistább következtetést tudott volna levonni a mai jogtudomány helyzetéről. a 5a$a őszéről megállapítja, hogy egészében jelentős eredménynek kell tekinteni az egész referátumot,
