Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. október 31.

jogszabályokba, igy rejtve el a kizsákmányoló módszereket A referátum alapvető kiindulási hibáját abban is látja, hogy az idealizmust egyenlővé teszi az objektivizmussal, holott az idealizmus foglalja össze az összes objektivis- ta irányzatokat* Szükség lett volna pontosabb elhatárolásra, mert igy túlzottan szélesre szabta meg a burzsoa objektivizmus kereteit és ide beillesztette - többek között - a perszonalistákat is, akik pedig e körbe nem vonhatók bele. Ugyanakkor túl szűkre méretezi a burzsoa objektivizmus kereteit, mert nem mutat rá a gyakorlat és elmélet szétválasztásának kérdésére. Vas elvtárs szerint az egész anyag-feldolgozás eklektikus és sematikus; ezt a birálatot helyesnek tartja. Sokszor úgy érzi az olvasó, hogy ötletszerűen állítja elő a példákat és nem törődik az összefüggésekkel, hogy a példák nem mindig támasztják alá mondanivalóját. Piklerrel kapcsolatban pl. azt mondja, ’'hogy ném téveszthetnek meg bennünket azok a viharok, amelyeket az ő tanításai kiváltottak^: mert bár haladó szellemű volt, mégis csak a burzsoá osztálypolitikát juttatta kifejezésre”. Ez igy nem helyes. Pikiert is be kell állítani egy bizonyos korszakba, de nem lehet nem tudomásul venni tanításait.'Ehhez hasonló felfogás a dolgozat többi részéből is tükröződ ik. Eckhart jegyzetének vannak hibái, amelyek az objektivizmus nyomát viselik, de igaza van Eckhartnak, hogy a nagy embe*- rekkel is foglalkoznia kell, mert azok élete, magatartása nevelő hatású, de ezt be kell állitani az illető kor társadalmi mozgásába.

Sematizmus nyilvánul meg a dolgozatban az idézetek kérdésével kapcsolatban. Kétféle idézés van: veszélyes és veszélytelen. Az előbbi akkor áll fenn, amikor idézőjel nélkül van lemásolva valakinek a gondola^ ta, az utóbbi pedig akkor, amikor idézőjelek között. I- lyen alapon kellett volna ezt a kérdést bírálni a sematizmus veszélye nélkül. Ugyanez a helyzet a lábjegyzetek kérdésében is. Tagadhatatlan, hogy ezen a területen valőban sok a hiba, amit helyes felhozni, de kötelessége lett volna a szerzőnek állástfoglalni, hogy milyen mértékben helyes az idézetek alkalmazása, mert ezen az alapon indulhatott volna el a vita e vonatkozásban.

Nincs igaza Mártonffy elvtársnak abban, hogy Nagy elvtársnak az uj jegyzet alapján kellett volna birálatot mondania. Ezt nem lehet megszabni senkinek sem, hogy melyik évből való jegyzettel foglalkozzon és valóban az államigazgatási jegyzetnek sok hibája van, igy elsősorban az aránytalanság és talán burzsoa objektivista megnyilvánulások is előfordulnak. Egyetért a referátummal abbaa, hogy az egyes szerzőktől pontosságot követel, de ugyanez Nagy elvtársra is vonatkozik, akinek fogalmazásbeli pontatlansága több helyen észrevehető. így pl* a 2.oldalon a 3.bekeaésben azt Írja, hogy a marxizmus-le- ninizmus filozófiája a tudományosság legmagasabbrendü kifejezője is, ami nem egészen felel meg a marxista- leninista állásfoglalásnak. Utolsó megjegyzésként említi még meg, hogy a burzsoa objektivizmus szempontjából nem ártott volna vizsgálat alá venni az 194-6.évi I.törvényt, amelynek indokolása a burzsoá objektivizmus minden jegyét magán viseli. A bíráló megjegyzések valószi-