Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. szeptember 26.

18 set követelje. így már 1917-18-ban államalakito nemzeteknek ismerték el Lengyelország és Csehszlovákia népeit. Napjainkban az Indonéz Köztársaságot és Vietnamot kell olyan nemzeteknek elismerni, amelyek nemzeti államuk megalakításának szakaszában vannak. Ezeknek az államiságát 195o-ben több ország elismerte." Ebből a megállapitásból nyilvánvaló, hogy valami olyan uj mozzanatnak kell történnie, ami a nemzetet a nemzetközi jog alanyává teszi s ez az allamalkotas, tehat olyan állapot megteremtése, mellyel a nemzetközi jogalanyiság összes attribútumai együtt járnak. A szovjet diplomáciai lexikon a jogalanyiságról szólva ugyancsak megállapítja, hogy a nemzetközi jog alanyai csak államok lehetnek s például a remzetközi szervezetek jogalanyiságát tagadva azt mondja a lexikon, hogy a nemzetközi szervezetek sem szuverenitással, sem területi felségjoggal nem rendelkeznek, ezek pedig a legfontosabb ismertetőjelei a nemzetközi jogalanyiságnak. Kétségtden tehát az, hogy csak állam lehet jogalany s például a nemzettel szemben ebben a vonatkozásban éppen az különiti el, hogy a szuverenitás állapotában van, mig a nemzet nincs ilyen állapotban éppen azért, mert nem érkezett el arra a fokra, hogy önálló, szuverén államot alkosson.

Ugyanezt a megállapitást tükrözi az ENSz Alapokmánya is. Az Alapokmány 4.cikke értelmében csak államok lehetnek az ENSz tagjai. A nemzetközi gyámsági rend- - szerről intézkedő 76.cikk a gyámsági rendszer céljául eg^daek között azt tűzi ki, hogy az mozditsa elő "a gyámság alatt álló területek lakosságának politikai,.gazdasági, szociális és nevelésügyi fejlődését és fokozatos haladását az önkormányzat vagy a függetlenség felé, a- hogyan az az egyes területek es népeik különleges viszo- nyainak és az érdekelt népesség szabadon nyilvánított akaratának megfelel..." A 78.cikk pedig megállapítja,

"hogy a gyámsági rendszer olyan területekre, amelyek az Egyesült Nemzetek tagjaivá lettek, nem alkalmazható, miután az Egyesült Nemzetek tagjai között a kapcsolat a szuverén egyenlőség elvének tiszteletén épül fel."

Mint látható, a szuverén jelzőt az Alapokmány isállamokra alkalmazza s az államot nem alkotó és gyámság a- latt álló területek népeinek jogot ad akaratuk nyilvánítására, a függetlenségre való törekvésre s ennek e- lőmozditását egyúttal az ENSz^kötelezettségévé is teszi. Lényegében tehát a lehetőség és valóság viszonyáról van szó, vagyis arról, hogy a nemzetek önrendelkezési joga lehetőséget biztosit a nemzetnek arra, hogy alkosson államot Vagy ne alkosson államot, amig a valóság a szuverénitás állapota, mely az államot illeti meg, függetlenül attól, hogy az nemzeti állam, vagy nem nemzeti állam. Lenin és Sztálin "a béketárgyalások programmjá- nak vázlatá"-ban a breszti békével kapcsolatban irányelveket is adnak, hogy az államot nem alkotó nemzet számára milyen eszközöket kell biztosítani ahhoz, hogy a lehetőség valósággá váljék. /Népszavazás, csapatok kivonása, ideiglenes kormányzat létesítése, stb.A

A jogalanyiság kérdése szorosan kapcsolódik az elismerés kérdéséhez. A nemzetközi jogi elismerés álla-