Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)
1953. szeptember 26.
- 14 kon folyik a küzdelem a nemzeti szuverenitás elismeréséért, megvalositásáert s ennek útja az önrendelkezési jog érvényesitésén keresztül végső fokon az állami szuverenitáshoz, Vugy az azon belül elismert jogokhoz vezet. E nemzetek részéről küzdelem folyik nemzeti szuverénitá- suk elismerésének kivívásáért s ez a küzdelem az állami szuverenitásért, a szuverén, önálló, független álammá válásért folytatott küzdelem egyben. Másrészt folyik a küzdelem egyes imperialista államok részéről más államok ellen, amely más államok szuverenitásának s ezen keresztül más nemzetek szuverenitásának korlátozására, vagy felszámolására irányul; ezt támogatja saját országában a burzsoázia bizonyos része is, amely saját nemzetének szuverenitását bocsátja áruba. Erről mondotta Sztálin a XIX.kongresszuson: "A burzsoázia most áruba bocsátja a nemzet jogait és függetlenségét. A nemzeti függetlenség és a nemzeti szuverénitás zászlaját eldobták". Amikor a demokratikus és kommunista pártok ezt a zászlót, a nemzeti szuverénitás zászlaját felveszik, egyben a nemzet függetlenségéért, szuveránitásáért folytatott küzdelemmel együtt küzdenek más államok beavatkozási kísérletei ellen, más államoknak a saját államuk szuserénitás ellen irányuló támadásai ellen is. Sztálin utolsó müvében rámutatott arra, hogy a modern kapitar- lizmus gazdasági alaptörvénye a maximális profit biztosítása más országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása utján. Ez pedig az állami szuverénitás visszaszorítására vagy felszámolására s ezen keresztül a nemzet szuverenitásának korlátozására, vagy felszámolására vezethet. A szocialista államok szuverénitásánál a kérdés még egyértelműbb, mert a szocialista állam szuve- rénitása világosan együtt jár az egész nemzet olyan szuverénitásával, amely mellett a nemzet minden tagja egyaránt élvezi a nemzeti szuverénitást, nem ugy,^ mint a burzsoá államokban,amelyekben a nemzeti szuverénitás elérése a korábbi állapottal szemben az elnyomott osztályok számára legfeljebb a küzdelem uj feltételeit szabja meg, illetőleg osztályfelszabadulásáért vivott küzdelméhez más feltételeket nyújt bizonyos vonatkozásban a korábbiakkal szemben. Hogy az állami és a nemzeti szuverénitás ilyen összefüggését ismeri és elismeri a modern, haladó nemzetközi jog, az jelentős részben kitűnik az Egyesült Nemzetek Alapokmányából is. Jellemző, hogy az Alapokmány imperialista kommentátorai, Goodrich és Hambro, a 2.cikk 1.pontjával kapcsolatban, amely valamennyi tag szuverén egyenlőségéről beszél, ezt a szuverén egyenlőséget két fogalomra bontják fel: a nemzeti szuverenitásra és az államok egyenlőségének elvére. Érdekes és tanulságos az a kommentár, amelyet Krilov, szovjet nemzetközi jogász fűz ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban az ENSz alapokmánya 1.cikkének 2.pontjához. A Dumbarton-^ Oaks-i tervezetben a 2.pont mindössze a nemzetek közti baráti kapcsolatok ápolásáról szólt s Krilov ennek magyarázataként megjegyzi, hogy itt elsősorban az állami
