Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. szeptember 26.

- 13 mok felfelé menő korszakában a burzsoá állam sajátságává vagy feltétlen követelményévé vált. Gondolom, megállapítható, hogy az állami szuverénitás e fogalmának kialakulása s burzsoá viszonyok között történt megerősödése összeesett azzal a folyamattal, amely a nemzet kialakulásának folyamata volt s összeesett azzal a követelménnyel, amely a nemzetet megillető nemzeti szuverénitás megvalósítására,érvényesítésére irányult s amely a nemzetek szuverén voltának tételét a burzsoázia fejlődésének akkori szakaszán felállította. A burzsoázia elfogadta és megvalósította, érvényre juttatta a nemzeti államokban a nemzeti, természetesen a burzsoá nemzeti és egyben az állami szuverénitást; egyes állar- mokban viszont, ahol az önálló nemzeti államok nem alakultak ki, tagadta, megtagadta a nemzeti szuverénitás elismerését az elnyomott nemzetektől. Ennélfogva Európában egyrészt olyan államok alakultak ki, amelyekben az állami szuverénitás egybeesett a tényleg érvényesülő nemzeti szuverénitással, másrészt olyan államok alakultak, amelyekben az állami szuverénitás megvalósult, de az államon belü.1 élő elnyomott nemzeteket megillető nemzeti szuverénitás gyakorlatilag csak követelmény maradt. Világos, hogy ezeket az elnyomott nemzeteket illetően változatlanul felmerült és ébren maradt az a követelmény, hogy megvalósítsák az őket megillető, bennük meglévő, de nem érvényesülő nemzeti szuverénitásukat, aminek megvalósítása végeredményben csakis az állami szuverénitás biztosításával, állammá alakulással, vagy az államon belül nemzeti jogainak biztosításával történhetett volna, illetőleg történhetik. A cseh nemzetnek például, amelyet megilletett a nemzeti szuverénitás, az osztrákmagyar monarchián belül gyakorlatilag csak megvalósítandó követelménye volt a nemzeti szuverénitás, amelyet nem értek el, szuverén voltuk valójában csak akkor nyert érvényesülést, amikor megalakult államuk is, vagyis az állami szuverénitással együtt.

Ebből az következik, hogy az állami szuverénitás nem mindig biztosítja az államban élő nemzetek nemzeti szuverénitásának valóraválását, érvényesülését is, mert az államban élhetnek elnyomott nemzetek is, akiket ugyan szintén megillet a nemzeti szuverénitás, de attól gyakorlatilag el vannak ütve; másrészt a nemzeti szuverénitás teljes megvalósulása csakis az állami szuverénitás, az állami függetlenség és önállóság, illetőleg az államon belüli viszonylagos önállóság -elérésével valósítható meg végső fokon. Ebből az következik, hogy a kétfajta szuverénitás a legszorosabban összefügg, illetőleg az egyiknek megvalósulása csak a másik megvalósulásán keresztül, a nemzeti szuveíénitásé az állami szuverénitáson keresztül érhető el, - ez azonban fordítva nem állt mert elképzelhető olyan állami szuverénitás, amely az államban élő minden nemzetnek nem biáositja nemzeti szuverénitását. All-e még ez az összefüggés napjainkban is? Gondolom, hogy áll, méghozzá több okból. Az első és legfőbb ok az, hogy a függő országokban és a gyermato-