Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1952-1953 (HU ELTEL 7.a.51.)

1953. február 11.

felvételi bizottságok elnökeit, a felvételi vizsgák megtartásának megbeszélésére. A cél, hogy lehetőleg olyanok legyenek aspiránsokká, akik már nem kezdők", akiknek van már 2 évi szakmai gyakorlatuk, ahol a tudományszakban ismereteket szedhettek, amelyben mint aspiráns működni óhajtanak.

BEÉR JÁNOS dékán közli, hogy az Írásos anyag nem tartalmazza az egyetemi tanácsülés megállapításait^ amely az E.L.T.E. viszonylatában az aspiráns- képzés ügyével foglalkozott és azt részletesen megtárgyalta. A TMB elég erős bírálatot kapott a munka- módszerét illetően. Hibája volt az aspiránsképzésnek, hogy nem eléggé épült az egyetemekre, a különböző karokra. A karok felelőssége az aspiránsképzés eredményességét növeli. Az aspiránsokat vizsgáztató bizottságok szakonként fognak megalakulni a különböző jogágazatok szerint.Kari viszonylatban azt a módszert kell követni, hogy az aspiránsokat egyenként konkréten meg kell vizsgálni és beszámoltatni.

NIZSALOVSZKY ENDRE egyetemi tanár bejelenti, hogy az az elgondolás alakult ki, hogy 6 hónap után az aspiránsvezető tegyen jelentést az aspiránsok előrehaladásáról.

^SZiE) IMRE egyetemi tanár megvizsgálni az aspiránsképzés módszerét kát vonatkozásban tesz észrevételt. Az egyik általában az aspiránsképzés, a másik a karunkon most működő aspiránsok kérdése. A TMB-nek az egész aspiránsképzés kérdését jobban és komolyabban kell megszervezni. Mindenekelőtt nem szerencsés és helyes, hogy semmiféle jogi szakszervet nem kérdeztek meg arra vonatkozóan, hogy milyen tárgyakból Írják ki az aspiranturát. Második éve ugyanabból a tárgyból írnak ki aspiranturát. Az aspiránsok kiválasztásánál kezdetben alapvető hibák voltak, de a módszerek most sem egészen jók. A tudományos intézetek dolgozói nem jelentkeztek aspiran- turára, mert tág terük nyílott a tudományos továbbképzésre, holott a jogi vonalon a tudományos utánpótlásnak egyetlen lelőhelye a tanszékeken dolgozó fiatalok. A vidékről jelentkezőknél egyetlen vizsga alapján kell a bizottságnak megállapítani, hogy meg- felel-e a jelentkező aspiránsnak.

Az aspiránsjelöltek biztosítására a TMB módszereit gazdagítani kell. Felhívtuk a figyelmet több*? ször arra, hogy a felvételi eljárás során olyan jogászokkal találkoztunk, akiket nem lehet aspirantu- rára javasolni, de foglalkozni kell velük, előképzésükét, irányítani kell. Nyilván kell tartani olyan kádereket, akiket a legközelebbi aspiranturára fel lehet hivni pályázat benyújtására. Enélkül ösztönös marad a jelentkezés, a jogi aspiranturára. Ha az aspiránsképzésben jobban támaszkodnak a Karra, akkor a Kar egyes tanszékei az ilyen jogászokkal foglalkoznak. 2 év múlva a tehetséges jogászok kerülnek az aspiranturára, igy nevelhető a. tudományos utánpótlás. Ezek hiánya okozza a felvételnél a szűk anyagot.