Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1952-1953 (HU ELTEL 7.a.51.)

1952. december 17.

- 7 gok imperializmusával szemben. Oroszországban az imperializmus ^nem tartalmazott-e sok olyan eltérő elemet, amelytől függetlenül^változatlanul imperialista allam volt. Ennek a szemleletnek az a következménye lehet, hogy a magyar jogtudomány nem az általános*" európai jogtudományba helyezkedik bele, hanem speciális, s ez a nagy irányzatoktól faggétlenitését indokolná. Nizsalovszky elvtársnak, a múlt jogtudomány képviselőit nem mérhetjük úgy, hogy tagjai voltak-e a kommunista pártnak, vagy sem, de állitja, hogy eb- 1 ben a tekintetben alaposan utána kell nézni a dolgoknak abból a szempontból, hogy lehetett az egyes jogtudósok meggyőződése a legjobb szándékú, fejthettek ki olyan álláspontot, amelynek tartalma az a törekvés volt, amellyel az emberiség haladását, a dolgozók, a szegényebb néprétegek ügyét szolgáltán:, de minden ilyen törekvés ellenére mégsem voltak imperialista ; ellenesek.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a nagy történelmi áramlatok elemzése során na,:y részünk sok vonatkozásban tévedés áldozata. Függetlenül attól, hogy ismertük a marxizmust, vagy nem, azt hittük, minden olyan törekvés, amely a tömegek, a kisemberek jogait hirdeti, vagy amely erre irányul, a munkás- osztály ügyét segiti elő. Ez ma már nem igy van. Ezt azért emeli ki, mert olyan pont a mai jogtudomány életünknek, amelyet egész világosan és félreérthetetlenül fel kell tárnunk. Ez egyrészt közvetlen kapcsolatot jelent a legközelebbi múlttal, a Horthy- korszak jogtudományának bizonyos irányzatával, de ugyanakkor ha ebben a kérdésben nem látunk tisztán, nagyon nehezen tudunk harcolni ma a nyugati imperialista irányzatok ellen, amelyek ilyen jelszavakat hangoztatnak és az imperialista országokban bizonyos megtévesztő propagandát fejtenek ki, annak érdekében, hogy haladásnak tekintsék az imperializmus szocialista jelszavait. Ha ezt nem leplezzük le és nem látunk tisztán, akkor gyengitjük a küzdelmet, amelyek a még most is élő múltbeli helytelen jogtudományi álláspontok felszámolására irányulnak, másrészt nem tudunk eléggé következetesek lenni az imperialista jogtudomány leleplezésében.

A tételes jog elemzése és értékelése kérdésében Visinszkij elvtárs Perbeli bizonyitékok c. müve szolgáltat példát. Elismeri a nagy orosz perjogászok érdemeit, müveiket felhasználja. Kifejezésre juttatja, hogy egész büntető perjogi felfogásukkal nem ért egyet. Az világos, természetes, hogy egyes részletkérdések vonatkozásában, a jog egyes kerteseinek megvilágitását illetően a múlt jogászainak müveiben számos értékes megállapitást, elemzést találhatunk, amelyet nemcsak fel tudunk, de fel is kell használnunk. Ezt csak úgy tudjuk jól elvégezni,hogyha bizonyos fokú különbséget teszünk az illető egész felfogása között, tudományos, politikai szerepe, tudomány elméleti álláspontja között és az egyes konkrét kérdésekben kifejtett kutató munkája során elért eredményei között. Meg kell tennünk ezt a különbséget.

Ha nem tesszük meg, elvetünk olyan tudományosreredmény eket, amelyeket munkánkban fel tudunk hasznaim.