Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1952-1953 (HU ELTEL 7.a.51.)

1952. december 17.

pontos és alapos történeti elemzést és ezek után ke­rülhet sor arra, hogy a gazdasági, politikai fejlődés tükrében nézzük a jogtudomány fejlődését. Ez vissza­vonulást jelent. Ebben a kérdésben állást kell foglal­nunk azért, mert a mai munkánk ezt nap mint nap megki- vánja. Nem tudjuk a szakmánkat úgy tanitani, hogy ne nézzük meg a múlt magyar jogtudományát, ne értékeljük vagy'biráljuk, ne használjuk. Tankönyvirásnál megkerül­tük a múlt jogtudományát, de ez nem mondható kellő tu­dományos eljárásnak. A múlt jogtudományának a birálata nem a tankönyvirás feladata, hanem az azt megelőző tu­dományos mukáé, melyet az egész jogtudománynak kell el­végezni. A Tudományos Akadémia munkatervébe felvette a magyar tudománytőrténét megirását, amelyhez részletta­nulmányokat kell folytatnunk. Bennünket is érdekel, hogy mi volt a múlt jogtudománya, amelytől elszakadtunk. A vitát felfüggeszteni nem helyes, a kitérő válasz elke­rülése a problémának, a felelősségnek. Lehet, hogyhely- telenül Ítélünk meg egyes tudósokat, de ma Ítéletet kell mondanunk pro és kontra bizonyos kérdésekben. Valószí­nűnek tartja, hogy más területen való tudományos kutatás arra késztet bennünket, hogy álláspontunkat majd ellenő­rizzük. Nizsalovszky elvtárs szerinte azokat az embere­ket emelte ki, akiknél indokolt, hogy a múlt jogtudomá­nyát maradék nélkül ne Ítéljük el. Ez úgy néz ki, mintha Eörsi elvtárs a múlt jogtudományát maradéktalanul elitél­né. Eörsi talált sok pozitívumot is a múlt tudományában. Nem a haladó hagyoinány, hanem az egész múlt hagyományai alapján kell felvetni a kérdést. Eörsi elvtárs érdemének tudja be, hogy a magyar magánjogot illetően, a kérdése­ket felvetette, álláspontot foglalt el, amely körül vi­tatkozhatunk. Amikor az egész problémához hozzányúlunk, nem szabad a jogtudomány kérdését,az egyes jogtudósokat úgy megítélni, hogy egyik vagy másik müve haladó, vagy reakciós. A jogtudomány kérdését is az adott korszak társadalmi viszonyai, társadalmi erőinek síkján kell fel­vetni. Meg kell nézni, hogy a jogtudós és az általa kép­viselt jogtudomány az osztályharcban, az alapelvekért folytatott küzdelemben hol állt. Ezt követheti és ennek az alapvető megítélésnek lehet a folyománya megállapí­tani, hogy egyik vagy másik müvében ezt az álláspontot képviseli-e vagy szembefordul vele. A jogtudomány egé­szét mint felépítmény jelleget bizonyos fokig kívül hagy­ni és a tudóst ebből kiszakítva nézni nem lenne helyes, személyre szóló elemzés lenne, amely nem adhat megfelelő tárgyilagos értékelést. Ezt a szemléletet kell, hogy Eörsi tézisei is szolgálják. A múlt tudománya megítélését szolgáló legáltalánosabb alapelvek, nem jelenthetnek mértéket arra, hogy ebbe a keretbe vehessük be egyik vagy másik jogtudóst. Ennek a tézisnek legnagyobb jelen­tősége és legfontosabb feladata abban áll, hogy az ér­tékelésnek a folyamatát meggyorsítsa, megkönnyítse, a kérdéseket felvesse és továbbvigye. Meg kell mondani nem érzi magát illetékesnek, de nem tud egyetérteni az­zal, ahogy Nizsalovszky elvtárs a magyar imperializmust kifejtette. Magyarország függő helyzete a nyugati tőké­től, a magyarországi imperializmusnak sajátos megnyil­vánulásai, sok eltérő vonást tartalmaz a nyugati orszá-

Next

/
Thumbnails
Contents