Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1952-1953 (HU ELTEL 7.a.51.)
1952. december 17.
2 talomdijban részesithetőnek találta, öt pályamunkát, mint meg nem felelőt, nem fogadott el. Az elfogadott 14 pályamunkából a Tudományos Bizottság 5 pályamunkát l.ooo.- forintos I.díjban, 3 pályamunkát 5oo.- forintos II. díjban, 2 pályamunkát dicséretben és 4oo.- Ft-os jutalomban, 4 pályamunkát pedig dicséretben ás J>oo.~ Ft-os jutalomban való részesítésre javasolt. A büntetőjogi pályatételre elkésve beküldött pályamunkát a szaktanár javaslatára a Tudományos Bizottság figyelembe veszi ugyan, mivel azonban a munka elkésve érkezett, pályadijban részesíteni nem kívánja. Ha azonban Kádár Miklós tanszékvezető tanár a pályamunkát dicséretre, illetőleg jutalomra méltónak Ítéli, ez esetben a Bizottság javasolja a Dékánnak, hogy keressen módot a megfelelő összegű jutalom kifizetésére . A Tudományos Bizottság nevében javasolja,hogy a pályadijakat a Dékán Sztálin elvtárs születésnapja tiszteletére tartandó ünnepségen ossza ki, ezzel ia aláhúzva az ünnepség jelentőségét. HAJDÚ GYULA egyetemi tanár a jövőre vonatkozólag megemliti, hogy a hallgatók nem eléggé intenziven voltak értesülve a pályázatokról. Mind a Dékán, mind a DISz részéről nagyobb intenzitás szükséges. DÉKÁN javasolja, hogy az 1953.svl pályatételeket mar 1953.januárjában tűzze ki a Kar, hogy a hallgatóknak kellő idő álljon rendelkezésükre a munkák kidolgozásához. Az 1953»svi pályatételek főképpen a XIX.kongresszus anyagával kapcsolatos kérdésekkel és Sztálin elvtárs legújabb munkájával foglalkozzanak . Megköszöni a Tudományos Bizottság eredményes működését és még egyszer felhívja a figyelmet a december 2o-án déli 12 órakor tartandó Sztálini ünnepségre, ahol a pályadijakon kivül a kari oktatók és a többi kari dolgozók részére is kiosztják a jutalmakat . A napirend 2./ pontjaként a Kar folytatja a polgári eljárási jog uj jegyzetének az előző kari ülésen megkezdett bírálatát. A jegyzet III.fejezetét tárgyalva Dékán ismerteti SARLÖS MARTON elvtárs Írásban megküldött megjegyzéseit. Sarlós Márton kifogásolja, hogy a jegyzetben az elmúlt évszázadok törvénykezésének a bírálata nem elég konkrét. Nem hoz fel alapos példákat, amelyeken a hallgatók jobban látnák a feudális bíráskodás lényegét . Az a véleménye, ha a jegyzet a feudális és burzsoá bírói eljárás kritikáját u: y rövidítené le, hogy az általános fejtegetés egy részét konkrétumokkal pótolná, a bírálatával kitűzött célt nagyobb lapterjedelem igénybevétele nélkül, eredményesebben tudná megközelíteni.