Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának ülései, 1926-1927 (HU-ELTEL 7.a.27.)

1926. november 24. II. rendkívüli ülés

..............‘ ---------------------;---------- ­9 didáeió a minisztert vagy sem, erre*r nézve az idézett törvény nem nyilatko­zik* De az e törvény nyomán megindult gyakorlat mindinkább azt az elvet dom­bost tóttá ki, hogy a k&ndidáció köti a minisz bort* TUGomG.ii^o^youoímu.i.iki’iGk külön törvénye nincs, de van évszázados tradíciója, amely önállóságát még job­ban megalapozza, s ez a tradicionális szokásjog egyetemünkre nézve is két­ségkívül az imént jelzett irányban fejlődött ki, nem is említve, hogy egyetemünket a kandidálás joga már Mária Terézia királynő idejében meg­illette. Közbevetőieg megemlítjük még, hogy a debreceni és a pozsonyi felállításáról szóló 101£:XXXVT.t.e. a kolozsvári egyetem törvényével lé­nyegileg egyező rendelkezést tartal­maz . El kell ismerni, hogy az a gya­korlat, hogy a miniszter a meghallga­tott fakultás által jelölt egyének közül terjeszthet csali fel valakit államfői kinevezésre, eleinte külö­nösen, bizonyos ingadozást mrtatett. /"L.Szilágyi D.esetét./ De ezen nincs mit csodálkozni. Csal: természetes, hogy nohezebb kérdésekben a szokásjog kialakulása bizonyos ingadozással tör­ténik cs hosszabb időre van szükség, míg a szokásjog! szabály a gyakorla­ti életben kikristályosodik. ~£z azon­ban kétséget nem szezvOu, jr a szó— barilévő gyakorlat tendenciája a kifej­lődött autonomikus elv felé vezetett, úgy hogy végül is az ilykép kialakult

Next

/
Thumbnails
Contents