Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának ülései, 1926-1927 (HU-ELTEL 7.a.27.)

1926. november 24. II. rendkívüli ülés

..............‘ ---------------------;---------- 9

didáeió a minisztert vagy sem, erre*r nézve az idézett törvény nem nyilatkozik* De az e törvény nyomán megindult gyakorlat mindinkább azt az elvet dombost tóttá ki, hogy a k&ndidáció köti a minisz bort* TUGomG.ii^o^youoímu.i.iki’iGk külön törvénye nincs, de van évszázados tradíciója, amely önállóságát még jobban megalapozza, s ez a tradicionális szokásjog egyetemünkre nézve is kétségkívül az imént jelzett irányban fejlődött ki, nem is említve, hogy egyetemünket a kandidálás joga már Mária Terézia királynő idejében megillette. Közbevetőieg megemlítjük még, hogy a debreceni és a pozsonyi felállításáról szóló 101£:XXXVT.t.e. a kolozsvári egyetem törvényével lényegileg egyező rendelkezést tartalmaz .

El kell ismerni, hogy az a gyakorlat, hogy a miniszter a meghallgatott fakultás által jelölt egyének közül terjeszthet csali fel valakit államfői kinevezésre, eleinte különösen, bizonyos ingadozást mrtatett. /"L.Szilágyi D.esetét./ De ezen nincs mit csodálkozni. Csal: természetes, hogy nohezebb kérdésekben a szokásjog kialakulása bizonyos ingadozással történik cs hosszabb időre van szükség, míg a szokásjog! szabály a gyakorlati életben kikristályosodik. ~£z azonban kétséget nem szezvOu, jr a szó—

barilévő gyakorlat tendenciája a kifejlődött autonomikus elv felé vezetett, úgy hogy végül is az ilykép kialakult