Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának ülései, 1926-1927 (HU-ELTEL 7.a.27.)

1926. november 24. II. rendkívüli ülés

tagadja s szokásjogul egyedül a nép­szokásjogot ismeri el. Dr.Tomcsányi Móric, dr.K.Kováts Gyulával szemben kifejti, hogy a kor^- mány mint a végrehajtó hatalom orszá­gos központi szerve és felelős keze­lője által követett gyakorlatból igen­is kialakulhat törvényerejű szokásjog^ mégpedig törvénykiegészitő, illetve törvénypótló irányban. Véleménye sze­rint az is már meghaladott álláspont, hogy birói szokásjog nem létezik, s a birói szokásjog a jogforrások" kö­zött nem szerepel. A birói joggyakor­lat a birói jogfejlesztésnek nagy je­lentőségű tényezője s a birói szokásjog a törvényerejű szokásjognak egyik leg­fontosabb faja. Magánjogi jogrendünknek nagy része éppen birói szokásjogon alap­szik. Ami pedig általában a szokásjognak kútfői erejét illeti, nem kétséges,hogy a szokásjog a törvénynél nem kisebb ran­gú jogforrás, sőt erkölcsileg még nagyobb az ereje és értéke, mint az irott jognak és nevezetesen a törvénynek. Az előadónak azzal az észrevételé­vel szemben pedig, hogy szokásjogról- csali akkor beszélhetünk, ha a kérdéses gyakorlati /szokásjogi/ szabály követé­sének a kötelező voltát is meg lehet állapítani, vagyis ha az érdekelt felek - egyikének tiltakozása ellenére áll fenn a szokásjogi gyakorlat s ez a fél a szokásjogi szabály érvényesülését ilyen­képen tűrni tartozik /pl.magánjogban a kilátási szolgalom/,- ezzel az ész­revétellel szemben a felszólaló meg-

Next

/
Thumbnails
Contents