Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

munkássága már jól mutatja a formálódó szláv-szlovák nemzeti tudat kezdődő önállósodását és kiválását a hungarus-tudatból. Juraj Sklenár 1784-ben azt állítja, hogy az ó-morvák vereségével a magyarok csupán Pannóniát szállták meg a Dunáig, de: „a Vág és a Tisza mentén élő lakosságot... nem igázták le", mert a morváknak a magyarok által történt legyőzése csupán „arra a Morvaországra vonatkozik, amely Moesiában keletkezett, s ez a pusztulás... nem érintette a Duna által a délitől elválasztott északi Morvaországot" ,

1

9 Juraj Papánek 1780-ban kiadott írása Tibensky szerint az első szlovák történetnek tekinthető, amely lerakta a szlovák megújulási historizmus alapjait." Végül a két szlovák jezsuita munkássága új vonásai közé tartozik - egyebek között - az is, hogy a Cirill és Matód környezetében levő (Rómába kényszerült) szlovák papok tanácsolták ezt a pápának, hogy küldjön koronát Szent Istvánnak, hadd fejezze be ő Cirill és Metód térítő munkáját.

2' A szlovák történetírás ma is fellelhető másik nagy mítosza a Kárpátmedencébe benyomuló magyarok honfoglalásának a térségben élő szlávokra gyakorolt hatásával kapcsolatos. Konkrétan az ún. „közbeékelt nép" - dogmává merevített - ama mítoszáról van szó, amelynek első variánsát a cseh Frantisek Palacky fogalmazta meg még az 1830-as, 1840-es években. „A magyarok betörése és megtelepedése Magyarországon - írta -, egyike az,

on eseményeknek, melyeknek a legsúlyosabb következményei voltak Európa történetében, a legnagyobb szerencsétlenség, mely a szlávságot évezredek folyamán érte... Miként nyugaton római befolyás alatt a frank monarchia nagyra nőtt, úgy keletkezhetett volna keleten Konstantinápoly hegemóniája alatt hasonló szláv birodalom és egész Kelet-Európának ezer év óta egészen más lenne a befolyása, mint ami így jutott neki osztályrészéül. Azonban ama körülmény folytán, hogy a magyarok ezen kialakulóban levő szervezet szívébe hatoltak és azt szétzúzták, ezek a kilátások mindenkorra megsemmisültek. A nagy törzsek még alig összefüggő tagjai újra elkülönültek egymástól, mivel hatalmas idegen (azaz: magyar) anyag választotta el őket térben is".

2

2 Palackynak ez a történetfilozófiai alapvetése azóta is vissza-visszacseng a szlovák történetírásban. így például Palacky kortársa, Milan Hodza a következőket írta az új szlovák nyelvről írott egyik munkájában az 1840-es években: „Ez a nyelv az ószláv nyelvből származó dunántúli szláv nyelvnek eredeti és első ága, a nagyszláv őslakhely azon másik részén, mely... a századok folyamán a közéjük befurakodott magyarok (kiemelés tőlem - K. L.) által megkisebbíttetett és megrövidíttetett",

2

3 Több mint száz évvel később Jozcf Lettrich „A modern Szlovákia története" c. angol nyelvű monográfiájában szintén arról írt, hogy a Nagymorva Birodalmat megdöntő, Arnulffal szövetkezett nomád magyarok államalkotó tevékenysége következtében az - addig egy és ugyanazon úton haladó, kul53