Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

turálisan és politikailag egyetlen államban egyesült - szlovákok és csehek közé egy „mesterséges határ" került. A magyarok uralma alá került szlovákok „elveszítették politikai függetlenségüket és nemzeti szabadságukat". Vagyis a Nagy morva Birodalom megdöntésével „a nyugati szlávok azon kísérlete, hogy egy erős közép-európai államot építsenek fel, véget ért", pedig ez egy olyan kísérlet volt, „ami ha sikerült volna, komolyan megváltoztathatta volna az európai történelem menetét" Az „Isztorija Csehoszlovákii" monográfia szovjet szerzői is ezt a felfogást vallják. Úgy látják, hogy a „magyar hódítás" a 9. század végén - 10. század elején Moráviára és Szlovákiára (sic!) nézve „óriási kárt okozott. Megszakadtak Szlovákiának a cseh földekkel... formálódó szoros kapcsolatai. Ezzel együtt lerombolódtak azok a kulturális és gazdasági kapcsolatok is, amelyek korábban a nyugati és déli szlávok között léteztek. A hódítás eredményeként a pannóniai szlávok és Szlovákia teljesen más történelmi feltételek közé kerültek... így rombolódott le a... szláv lakosság történelmi sorsközössége. Félbeszakadt a cseh-morva és a szlovák törzseken alapuló egységes nemzetiség kiformálódása... " A későbbi fejlődés végül is a cseh és a külön szlovák nemzetiség kiformálódásához vezetett el.

2

5 Az érdekesség kedvéért meg kell említeni, hogy - a fent ismertetett nézetekkel szemben - vannak a magyar honfoglalást másképpen értékelő felfogások is, bár nem elsősorban a szlovák történeti irodalomban. Sok évtizeddel ezelőtt például Lamanszkij szentpétervári tanár a honfoglalást és államalapítást éppen hogy a szlávok szempontjából találta kedvezőnek, mert szerinte ez az életképes állam volt az az egyetlen erös gát, amely a középkori németség „Drang nach Osten"-jét képes volt megállítani.

2

6 Jó példa lehet T. G. Masaryk és Josef Pekarz vitája is az 1920-as évek végén, amely egyebek mellett a magyar honfoglalást is érintette. Palackyval szemben Pekarz a honfoglalást a csehek szempontjából jótékony hatásúnak tekintette, hiszen a cseheket a fejlettebb német világhoz szorította, mivel a magyar állam elvágta a kapcsolatot a szláv és a bizánci fejlődéstől.

2

7 Befejezésül az elmondottak alapján megállapítható, hogy a szlovák történészek álláspontja a magyar honfoglalás megítélésében is lényeges kérdésekben különbözik a magyar nézetektől. Az álláspontok még igen messze vannak egymástól. Talán igaza volt Rudolf Chmelnek, amikor 1990 őszén önkritikusan a következőképpen fogalmazott: „Nem sepertünk a magunk portája előtt, közben pedig fölrójuk a szomszédnak, hogy szemetes a háza tája. Egyszersmind az európaiságról ábrándozunk. Csakhogy annak a tantárgynak, amelyet akár európai vagy legalább közép-európai öntudatra nevelésnek is nevezhetnénk, elemi feltétele a tisztességes, korrekt érintkezés a szomszédokkal... "

2

8 54