Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
II. Nemzetünk kimagasló ünnepi évében A millenniumi ünnepi évet Heves vármegyében és az egri egyházmegyében is elsőként jelképesen dr. Samassa József érsek köszöntötte az 1895. december 25-i főpásztori levelével: „Üdvvel virradjon drága hazánkra az 1896. esztendő, amelyben ezredik évét ünnepeljük annak, hogy őseink annyi küzdelem árán, győzelmes harcok, munkás, szívós kitartás által... végleg megtelepedtek e földön, mai Magyarországunkban." 1 Levele záradékában felhívta a papság figyelmét arra, hogy gyullasszák magas lángolásra önmaguk és híveik szívében Isten és a haza szeretetének tüzét. 1895. december 31-én 23.30-tól 1896. január l-jén 0.30-ig országszerte a templomok harangjai hirdették a millenniumi év kezdetét. A Tisza-Füred és Környéke lap január 2-i vezércikke ezzel zárta gondolatait: „Üdvözlégy... 1896. év, nemzeti létünk ezredéves életének esztendeje!" Az ünnepségek a kisebb településeken csaknem mindenütt az egri belvárosi iskola tanítójának, Kelemen Lajosnak a tervezete szerint zajlottak le. A közvetlen előkészületek, főleg az ünnepi megemlékezések őszinte, mélyen átélt mozzanatokat tártak fel, amelyeket a pillanat és a helyzet magasztossága váltotta ki. A napirendek hivatalos egymásutánját kirándulásokkal, majálissal oldották. Mindezek együttesen emelték ezeket a megemlékezéseket tömegrendezvénnyé, jellegükben népünneppé. Érzelmet, értelmet, lelket megragadó megemlékezések voltak minden mozzanatukban. Hálaadó istentisztelettel, vagy amint akkor mondták, isteni tisztelettel kezdődtek, amelyen az átélt, vallásos meggyőződésű emlékbeszédet Te Deum vezette be, és fohász zárta le. Ezeken és különösen az ünnepségek szónoklatain átsütött az izzó hazaszeretet, az ősök iránti tisztelet, a jogos * nemzeti büszkeség és a hazánkban élő valamennyi lakos megbecsülése. A kiemelkedő, gyakran európai mércével is jelentős gazdasági és művelődési eredményeink mellett a szónokok helyes aránnyal rámutattak a tragikus sorsfordulókra, az idegen hódítások és alávetettségek következményeire, vesztes szabadságharcainkra - az utóbbiak közül kiemelten az 1848/1849-esre és Aradra. Az előadók gyakran retorikai túlzásokkal igyekeztek a figyelmet egy-egy mondanivalóra irányítani, de ezekkel sem vallások, sem itteni nemzetiségeink ellen nem szítottak. Bár a rendezvények ötletgazdáiként a lelkészek és a tanítók jeleskedtek, a települések apraja-nagyja az előkészületektől a lebonyolításig mind közreműködött. Akár a múló ünnepségek rendezése, akár a maradandó emlékek állítása - kettős törekvést tükrözött: 1. Hála és kegyelet az ősök emléke iránt, 59