Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

a térségben élő szlávok története és kapcsolatai szempontjából is beláthatatlan következményekkel jártak. A szlovák történetírásban ugyanis a magyar honfoglalás az egyik legfontosabb viszonyítási alap és hivatkozási pont volt és maradt napjainkig. Melyek is a legvitatottabb kérdések? Területileg hol volt a szláv őshaza? Mikor történt a mai szlovákok elődeinek a honfoglalása? Mikorra tehető a szlovák etnikum, a szlovák nemzet és a nemzetinemzetiségi tudat kiformálódása? Milyen régi tehát a szlovák nemzet? A történelmi nemzetek közé tartozik-e vagy csupán a történelem nélküli népek közé sorolható? Van-e kontinuitás a mai szlovák állam lakói és a magyar honfoglalók által megdöntött morva fejedelemség között? A kérdések és a rájuk adott eltérő válaszok száma szinte vég nélkül szaporítható. Egy alapvető kérdésben azonban többnyire nincs vita a szlovák történészek között. Jelesül abban, hogy a mai szlovák állam lakóinak az ősei Arpádék magyarjait - fejlettségben, államalkotó képességben, ősiségben egyaránt - felülmúlva már az 5-6. századtól a mai területükön éltek, sőt a 7. századtól már az államalkotás küszöbére is elérkeztek. Ezt jól mutatja például Samo frank kereskedő „birodalma". A szlovák nemzeti történelem kezdeteivel kapcsolatos uralkodó történeti álláspont lényegét jól összegzi Matus Kucera. A Samo-féle birodalomtól Nagymorávia felbomlásáig tartó periódus a szlovák nemzet fejlődésében igen fontos fejlődési szakaszt jelentett. „Éppen ez a kor volt az - írja, amely a szlovákok történeti fejlődésének oly szilárd alapjait rakta le, hogy hosszú, csaknem ezer évig tartó jog nélküli helyzetük a soknemzetiségű magyar állam keretei közt sem tudta ezeket az. alapokat kikezdeni, hanem ezekre építkezve alakult ki a feudális, majd pedig az újkori polgári szlovák nemzet is. " 5 Ezzel a szlovák kontinuitás-elmélettel, az „ezeresztendős szlovák nemzet" mítoszával fordult szembe a közelmúltban Peter Sykora, amikor azt hangsúlyozta, hogy: „Évszázadokon át csak mint szláv etnikum, vagy talán még pontosabban mint több szláv etnikum léteztünk Észak-Magyarország területén szétszóródva. Valószínű, hogy ezek az etnikumok az egész középkorban nem tudtak arról, hogy egymáshoz tartoznak (a szerző kiemelése K. L.)... Igen, nemzeti öntudatunk kialakulása éppen az elmagyarosítási nyomás hatására kezdődött el a 17. század elején "

6 Úgy látja, hogy - mivel a középkori nemzetet a királyság hozta létre, nekünk pedig „nincs történelmünk", mert „nem voltak saját királyaink" - a csehek és a magyarok, illetve a szlovákok között óriási korkülönbség van. Ezért a 19. századi cseh vagy magyar nemzeti újjászületés analógiájára teljesen értelmetlen „szlovák nemzeti újjászületésről beszélni. A szlovákok nem „újjá" születtek a 19. században, hanem akkor születtek meg először."

7 Az ezeréves elnyomatás mítoszát bírálva Dusán Kovác is a honfoglalással kezdődő szlovák-magyar viszony elhidegülésének a folyamatjellegét 50