Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

domborítja ki. „A szlovákok nem csupán alkotórészei voltak a magyar államnak, hanem aktív ereje is. Elidegenedésük a magyar államtól párhuzamosan következett be azzal a változással, melynek során az eredetileg többnemzetiségű állam a magyar etnikum ,,prédájává" vált." A szlovákok Magyarországgal való szakításának a konkrét idejét a 19. és a 20. századra teszi, és ezért alapvetően az „egy politikai nemzet" koncepciójára támaszkodó, a szlovákokat elnemzetietleníteni akaró „magyar soviniszta politiká"-t teszi felelőssé.

8 Ján Tibensky az 1805-ös törvénynek tulajdonít legelőször „leleplezetlen magyarosító" jelleget. Ennek lényegét egy 1805-1806 folyamán zajló szlovák-magyar vitában Cházár András a következőképpen fogalmazta meg: „Hódítás alapján Magyarország csak a magyaroké. A lakosság többi része vagy betelepült, vagy pedig a meghódítottak leszármazottja. S ezek, amennyiben a magyar eget és földet élvezni akarják, úgy nyelvi téren is váljanak magyarokká... "

9 Juraj Fejes-sel szemben a Gömör megyei ülnök már annak a magyar „hódítás-elmélet"-nek egy érett változatát fogalmazta meg, amelynek a gyökerei a korábbi századokba nyúltak vissza. Még a 17-18. században kezdte néhány hungarus-tudatú szláv-szlovák pap hangsúlyozni a hun-avar-magyar hódítás-elmélettel, valamint a szepességi németek által képviselt ún. „Restgermanen Theorie"-val szemben egyfelől a magyar állam területén élő szlávok autochton, régi jellegét, másfelől a nagymorva örökséghez, Szvatoplukhoz és a Cirill-Metód tradícióhoz való kötődést. Ennek során dolgozták ki és fejlesztették tovább - a magyar krónikákban szereplő fehér ló mondával polemizálva - az ún. „befogadási elmélet"-et. A közismert monda lényege egy mondatban a következő: az etelközi magyarok nyugati portyázásaik során Szvatopluk morva fejedelemmel (a valóságban az utódaival) is kapcsolatba kerültek. Szövetségkötésük emléke lehet a magyar krónikákban fennmaradt monda, amely szerint országát egy felszerszámozott lóért cserébe „vásárolták meg" tőle, majd legyőzték és megölték.

1

0 Frölich Dávid egy 1641-ben Lőcsén megjelent német nyelvű müvében már említést tesz a Svätopluk által egy fehér lóért eladott országról szóló mondáról. 1655-ben pedig Szőllősi Benedek a „Cantus catholici" bevezetőjében büszkén - a pannonok és szlovákok királya - Svätopluk hívének, s egyben Cirill és Metód követőjének vallja magát. A nagymorva és a Cirill-Metód hagyomány - Ján Tibensky szerint - „így vált fokozatosan a szlovák nemzetiség ideológiájának fontos motívumává"A mai szlovák történészek szerint ebben az időszakban születtek meg - alapvetően védekező jelleggel - az első szlovák történeti munkák. „A szlovák történetírás - írja pl. Dusán Kovác - védekező reflexből született azok ellen a támadások ellen, amelyek a szlovák múltat igyekeztek lebecsülni. Az első szlovák történeti munkák tulajdonképpen apo51