Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

rüket." A 203. sírt ugyancsak az alapárok ásásakor tették részben tönkre, de a földdel kidobott, de megfigyelés során összegyűjtött leletek így is a temetőrész leggazdagabb sírjára utalnak. „A leletek területileg is aránylag közel eső párhuzamait a Nádudvar-töröklaponyagi, X-XI. századra meghatározott n • f 99 temető I. sírjában találjuk". A Setét-kapu melletti temetőrész feltárásánál két olyan sírt említ Kozák Károly, amelyek gazdag leletanyaguknál fogva meghatározóak. A 278. sz. női sír a köttlachi kultúra legjellegzetesebb tárgyait tartalmazta. Volt ugyan ebben is S-végű hajkarika, de „felette egy félhold alakú, áttört díszítésű öntött és egy ugyancsak bronz lemezből készült, vésett vonalakkal kereteit és díszített félhold alakú függő került elő".

2

3 „E függőtípus és a 278. sz. sír leletegyüttesének együtt is formailag legközelebbi párhuzamait a Villachkörnyéki 8-11. századra meghatározott temetők leletanyagában találjuk".

2

4 A másik, leletanyagában gazdag ugyancsak női sírt a románkori székesegyház déli fala és a Szépbástyára felvezető út támfala közötti területen találták (466. sz. sír). „A leletekről röviden a következőket jegyezhetjük meg. A kisméretű, visszacsavarodó levelekkel díszített korong, összhatásában a honfoglaló magyar művészeti anyag palmettás díszítő-elemeire emlékeztet bennünket, s azt odatartozó anyagnak tekintjük. Megerősíti ezt a két csörgőgomb is, melynek párhuzamai a már többször idézett Nádudvar-töröklaponyagi temetőben, valamint a székesfehérvári honfoglaláskori temetőkben egyaránt megtalálhatók, az ezüstlemezből (vagy huzalból) készült, egymásra hajlított végű gyűrűkkel együtt".

2

5 A több száz sír, és a bennük talált leletek alapján az ásató régész is úgy látja, hogy „az aránylag nagyszámban előforduló, vastag ezüsthuzalból készült S-végű hajkarikák alapján - figyelembe véve más leleteket, feltételezhető temetkezési szokásokat -, e temetőrész használatának alsó határát feltételesen a X. század negyedik negyedében jelölnénk ki".

2

6 „Ez egyben azt is jelenti - figyelembe véve a több helyen is jelentkező településnyomokat -, hogy a hely akkor már lakott volt".

2

7 További értékelésünk szempontjából azonban lényeges a temetőhasználat felső határának a meghatározása is. „Az itt való temetkezés felső határát a 3. rétegben (felső) szinte elfogyó és leletekben is szegényedő sírokra, s egy II. Géza korában vert ezüstdénárra támaszkodva a XII. század közepére, 2. felére határoznánk meg".

2t

S A temetőmező nagyságára vonatkozóan a régész összegzése az, hogy „az eddig ismertetett, most már egységgé formálódott temetőrész egy nagy temető délkeleti részlete".

2

9 Úgy gondolom, ennyi tényanyag birtokában nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a honfoglaló magyarság legkésőbb a X. század közepén, a várdombon megtelepedett és állandó szálláshelyeket hozott létre. Ha elfogadjuk a feltáró régésznek azt a feltevését, hogy az első temetések a X. század utolsó negye41