Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

FODOR LÁSZLÓ HONFOGLALÁSKORI LELETEK HEVES MEGYÉBEN Heves megye déli, a Tisza és Mátra közti része a X. században mint azt a Mályi-emlékkönyvben Révész László is kifejti, az Átpád-ház birtokában volt. Erre utalnak az Árpád-ház tagjainak neveiből képzett helynevek, mélyek e területen meglehetős gyakorisággal fordulnak elő. Nem számolhatunk ugyanakkor a jelzett vidéken kabar etnikummal, hiszen az Abák itt nem ősfoglalók, birtokaikat e tájon csak 955 után szerezték. Mindez viszont nem érvényes az Eger-patak völgyére. Itt ugyanis hiányoznak az Árpád-fiak nevei, de nem akadunk az Abák, s a megye másik ősi nemzetsége, a Tomaj név helynévanyagára sem. E rész - mint Révész László megjegyzi - már csak fekvése miatt is - inkább Borsod megyéhez tartozik. Az előbb tárgyalt területtől régészeti leletekben is eltér, itt ugyanis sűrűsödnek a X. századi temetők, bennük érmékkel, harcosok sírjaival, akik az említett pénzeket kalandozó hadjárataikon szerezhették. Mindez egy kalandozás-kori főember itteni szállására utal, akinek nevét azonban nem őrizték meg az írott források, s így személyére a helynevek segítségével sem következtethetünk.

1 Általában így festhettek Heves megye etnikai-politikai viszonyai a X. században. Vidékünk középkori településtörténetének egyik sokat tárgyalt és sokat vitatott területe az oklevelekben Vallis Agriensis,

2 azaz az Egri Völgy. Területe a középkor óta úgyszólván változatlan: határai a mai egyházközigazgatás szerint egybeesnek a főszékesegyházi főesperesi kerület Eger vidéki esperességének határaival. A témát Kovács Béla, Nagy Árpád és Szabó János Győző is kutatták, hogy csak volt munkatársaim neveit említsem. Közülük talán Szabó János Győző igényes tanulmánya világít rá a legjobban a probléma gyökereire. (Itt jegyezném meg, hogy a kitűnő szakember éppen tíz éve hagyott itt minket.) A Patai Főesperesség történetét feldolgozó tanulmányában a megye egyik fontos korai területét, a Zagyva és a Tarna folyók által határolt területet veszi történeti, földrajzi vizsgálat alá, és fejti ki az Árpád-kori főesperességek és a megyei ispáni területek határproblematikáját tudománytörténeti kritikai megközelítésben.

3 A korai Árpád-kori megyeközpontok folyóvíz mellett létesült palánkvárak voltak, egy Dunántúli példánál régész kollégák eredményeire támaszkodva jelenti, hogy ebben a régi római erőd falait is felhasználták, de kontinuitást az építkezéseknél nem tételezünk fel. A legújabb kutatások szerint az 25