Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

vekedése, Petrozsény népességének hétszeresére emelkedése, Beszterce lélekszámának 65%-os növekedése ugyanakkor azt is jelezte, hogy az egyes fenti ipartelepítő tényezők hatása ugyancsak eltérő volt.

1

2 Meg kell jegyezni, hogy a szállítás javulásával a kitermelt nyersanyagokat az esetek többségében nem a helyszínen, hanem a környező - már meglévő - nagyobb városokban dolgozták fel. Ezekben a népesség növekedése esetleg nem volt feltűnően gyors, de az iparból - forgalomból élő népesség annál radikálisabban növekedett. Erdélyben jócskán találunk ilyen gyorsan iparosodó városokat (Brassó, Kolozsvár, Nagyszeben vagy Beszterce). A Dél-Alföldön Temesvár, Arad, Tiszántúl keleti peremén, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Debrecen stb. fejlődésében a környék nyersanyaga nagy szerepet játszott. II. Urbanizációs szintek és a települési szerkezet A városfejlődésre a kiegyezést megelőző két évtizedben még elsősorban a mezőgazdasági árutermelés és forgalom növekedése hatott. A nagyipar hatá- sa inkább csak a nyolcvanas évektől volt jelentős hatással és 1890 után vált döntő városfejlesztési tényezővé. E képből csak a bányászati és vasipari központok fejlődése emelhető ki.

1

3 A keleti országrészekben a kiegyezés után a városok iparos-kereskedő népességének aránya igen alacsony volt, nemegyszer a 10%-os szintet sem érte el (pl.: Makón, Szegeden).

1

4 A városok zöme azonban a 10-20%-os szint közé esett. Ide sorolható például Erdélyben Nagyenyed, Gyulafehérvár, Sepsiszentgyörgy. A Tiszántúlon a helyzet még rosszabb volt. Az alföldi városok zömét pl.: Békést, Békéscsabát, Nyíregyházát, Szatmárnémetit, Hódmezővásárhelyt, Szentest, Karcagot, Mezőtúrt, Orosházát stb., de még Debrecent is az iparos-kereskedő népesség 20% alatti szintje jellemezte. A Bánát déli városaiban sem volt jobb a helyzet. A fenti sorba sorolható Nagykikinda, Nagybecskerek, Pancsora, Versecz, Lúgos is. Néhány város ugyanekkor már 20 sőt 30% feletti iparoskereskedő népességgel rendelkezett pl.: Temesvár, Arad, Nagybánya, Nagyvárad, illetve Erdélyben Beszterce, Brassó, Kolozsvár, Nagyszeben.

1:

1 1890re már néhány nagyobb felvidéki, dunántúli, sőt erdélyi városban jelentősen emelkedett az iparból-forgalomból élők aránya, s ez akár a 40%-ot is meghaladhatta.

1

6 Korszakunk végére az iparos és kereskedő népesség aránya 35 település adatai alapján - a következőképpen alakult.

1

7 Szint Település 40% felett Arad, Resiczabánya, Stajerlak, Temesvár, Beszterce, Brassó, Petrozseny, Kolozsvár, Marosvásárhely, Negyszeben, Máramarossziget, Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyvárad 207